Babits Mihály: DAL, RÉGIMÓDI
DAL, RÉGIMÓDI
Hol voltál, irgalomtalan,
míg én sínylődtem egymagam?
míg én sínylődtem egymagam?
Virágot árultak a fák,
mint pettyes szoknyás kis kofák.
mint pettyes szoknyás kis kofák.
Ma nem látok virágokat:
minden virág te vagy magad.
minden virág te vagy magad.
Fű frissesége elveszett:
te vagy ma friss a fű helyett.
te vagy ma friss a fű helyett.
Az ezüst felhőt pajkosul
hajadba tűzted fátyladul.
hajadba tűzted fátyladul.
Megloptad a természetet,
hogy lenne piperéd neked.
hogy lenne piperéd neked.
Kiraboltál tavaszt, nyarat:
énnékem semmi sem maradt.
énnékem semmi sem maradt.
