Babits Mihály: IMMORTALE JECUR
késő bánat: ebi gond
kétségnél kínosb reménnyel
mennyi ront és mennyi bont.
nem, a bajt enyhítni, báj:
napom únt munkában húzva
kétszer fáj az, ami fáj.
rágva újul, végtelen,
s a remény paródiája
viszkető sok kételyem.
hagyj el, fárasztó remény:
hűsben: hálóból varrt köntös!
hőben: sósvizes edény!