Babits Mihály: TEREMTÉS
TEREMTÉS
Herold nem jelentette jöttödet
nem hallottam messziről viszhangzani lépteidet;
nem emlékszem melyik volt az a perc
mikor lelkem először itta fényedet.
nem hallottam messziről viszhangzani lépteidet;
nem emlékszem melyik volt az a perc
mikor lelkem először itta fényedet.
Mert belőlem születtél... egy gondolatom voltál.
Megéledvén, hogy szólalj bennem hol úgy aludtál,
mint kőzetben ere az ércnek, mint földben a mag
s remegtél mint vállon a szárny ha szállni akar...
Megéledvén, hogy szólalj bennem hol úgy aludtál,
mint kőzetben ere az ércnek, mint földben a mag
s remegtél mint vállon a szárny ha szállni akar...
Te sohasem ismerted a dolgok dupla utját
mely a világból jő s a feledésbe visz.
Mint a mélység algái a tenger mélyén:
mélyeimből születtél.
mely a világból jő s a feledésbe visz.
Mint a mélység algái a tenger mélyén:
mélyeimből születtél.
Álmomnak gyermeke, te is oly hiu voltál!
Bűnöm gyümölcse: kegyetlen voltál!
Elmémnek magzata, te is végtelen voltál!
Gőgöm sarja, vakmerő voltál!
Bűnöm gyümölcse: kegyetlen voltál!
Elmémnek magzata, te is végtelen voltál!
Gőgöm sarja, vakmerő voltál!
Magányaim virága, mélabús voltál!
Gyűlöletem leánya, ajakad mérgezett!
Kétségek ívadéka, sírva mentél az uton,
ahogy zokog egy eltévedt gyerek...
Gyűlöletem leánya, ajakad mérgezett!
Kétségek ívadéka, sírva mentél az uton,
ahogy zokog egy eltévedt gyerek...
De az átkozott bimbó beitta véremet
s meghaltam abban a percben, amikor még egy csepp kellett
s utolsó csepp vérem hiányzott,
hogy befejezd csodás, végzetes művedet.
s meghaltam abban a percben, amikor még egy csepp kellett
s utolsó csepp vérem hiányzott,
hogy befejezd csodás, végzetes művedet.
