Babits Mihály: NYÁRVÉG
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
épugy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
megérsz már; muljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...