Babits Mihály: SZERETŐK HALÁLA
párnáink mélyek, mint a mély sirok,
s a polcokon sok különös virágunk,
szebb ég alatt mind minekünk nyilott.
szivünk, mint két nagy fáklyaláng, inog,
s ikertükörként, tiszta fáklyalángunk
tárt lelkeinkben tükröződni fog.
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsuterhes hosszu zokogás;
s a párás tükröt, elhalt lobogást
hű kézzel és ragyogva megujitja.