Arany János: A GÉNIUSZ BILINCSBEN
S örök dalt zenge költő édes ajka,
Bármennyi hőst dicsőít a borostyán,
Bármennyi szó, dal, tett hangzott e földön:
Egy költő sem zöngé legszebb dalát el,
Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez,
Mire képes lett voln' egy sem tehette.
Csupán törődött viszfénye valójok
Szent tűzhelyének az, mit adni bírtak,
Futó villám, legbensőbb életökből.
Nem óhajtják, hogy egy sötét borongás
Ne lengjen ajkukon, szemök tüzében
Mint kósza füst az oltár tiszta lángján.
Dicséri más,- mosolygnak fájdalommal,
S mit mester képze, vítt, gondolt előttünk,
Csak mély alázatra serkenti őket.