Arany János: VÁNDOR CIPÓ
VÁNDOR CIPÓ
Kinek nyúlfarknyi a reménye
A multban él, ez ócska lom közt
Emlékeimmel olykor én is,
Elbíbelődöm: ilyen emlék
| S többé se kér se vár sokat: |
| Tesz-vesz, keresgél, rakogat. |
| - Mint rongya közt egy vén szipó - * |
| Ama fentírt vándor cipó. |
Anyó, szipa, szipirtyó, szipó. - A. J.
A tékozló fiú regéjét
Én nem vagyont, kincset pazarlék,
Hanem jövendőt, biztos állást,
Légvárak-, ábránd- s délibábért...
| Sokan csináltuk újra már: |
| (Apámnak is lett volna bár!) |
| Meg ami erre útnyitó, |
| Tanulság: egy vándor cipó. |
Hogy aztán a goromba élet
"Megyek - kiáltám - vészes út ez,
Ma fizetés-nap; húsz forintra
Harminc gyalog mérföldre abból
| Jeges zuhannyal önte le: |
| Vissza megint bölcsőm fele!" |
| Jut húsz krajcár "proporció": |
| Kifutja... egy vándor cipó. |
Mondám s tevém; - a dél-ebéd már
Sebaj! kinek hátán a háza
De majd az estve!... hátha rablók...
Egy zsebkendőbe minden elfért:
| A nagy országuton lele; |
| És kebelén a kenyere. |
| Eh! nincs velem sok földi jó: |
| A gárdrob és vándor cipó. |
Egy bot talán jó volna mégis -
Ettől ugyan valódi medve
Most éjszakára fel, a "bércnek!"
Megy sok szekéren: biztosabb már
| Ahol egy tört "lógó"-darab! |
| Nem fél; de képzelt megszalad. |
| Előttem rónaszéki só |
| A vándor és vándor cipó. |
Kérdik: ki és mi? hova mászkál?
Szepeg biz ő, s azt mondja: dászkál.
Bükkös tetőn éjjel kifognak,
De tűznél, mit kazalba raknak,
| Hang csúfos, a nyelv idegen; |
| Most haza indult betegen. |
| Pór-élc megöklel, mint tinó: |
| Jólesik a vándor cipó. |
Hűs hajnalon (még mind üressen
Bucsút köhintve, megiramlva -
Ott száraz ágból, korcsma végin,
Ott deszka-pad lapít deszkává,
| Lógtak ki a járom-szegek) |
| S a késő hajnalig, megyek. |
| Lombsátor a közös "ivó": |
| S párnám csak a vándor cipó. |
Hanem a szép táj bűvöl így is,
Ím ott dülőnkint a hegyoldal
Lent, sziklavölgyben, fakupával
Az útas keble megtelik... de
| Oh, ifju könnyedvérüség! |
| Harmat-szivárvány színben ég; |
| Csurgó kinál, oly csábitó! |
| Bezzeg fogy a vándor cipó! |
Bérc élmaradt; tölgyes lapályon
Tölgy sincs azontúl, - visszanézve
Posványiban, mint lomha sertés,
Rekkent a hév nap, útas izzad,
| Visz útam, napja már negyed; |
| Látom csak a kéklő hegyet. |
| Ferdőzik az ecsedi tó; |
| Bár könnyű a vándor cipó. |
Egy híd megől hajdú behajszol,
Az nincs bizony, - de iskolából
Az isten áldja! elbocsátott,
Így szabadult a "fogdmeg-eddmeg"
| Gazdája kérdi: "Útlevél?" |
| Van bizonyítvány, még kevély. |
| Lévén maga, mint neve, Jó: |
| Körmébül vándor és cipó. |
Égő homokban, itt a "város, -
Hátall ki, mint szamár a nyájból:
Hogy szem ne lásson, félre csaptam
Pénz nincs, kerűlöm a "kenyér-sort":
| Amott a nagy kollégyiom |
| Maradj te, zárt paradicsom! |
| Egy útcán (neve is "Csapó"); |
| Pedig hol a vándor cipó!?... |
Az elfogyott, erőm is elfogy;
Itt pap lakik, tán könyörűl is:
Elborzadék... ha rám rivallna:
S lekaptam újjom' a kilincsről:
| Már útban egy egész hetem; - |
| Bezörgetek - nem tűrhetem! |
| "Pusztulj, csavargó, naplopó!" |
| "Adj lelket még, vándor cipó!" |
Elérem végre a szülőhont;
Csak egy nem: az anyai szívnek
Ezt nem felejtém soha, ámbár
Ezért méltattalak dalomra
| Fedd és gunyol rokon; barát, |
| Érzém üdítő sugarát. |
| Lettem suhancból nagyapó, |
| Téged, szerény vándor cipó. |
(1877 aug. 11)
