Arany János: A JÓ ÖREG ÚRRÓL
Nem oly rég azt a jó urat, |
S vénült korig ifjú maradt; |
Az a bizalmas tisztelet, |
S midőn tisztel, inkább szeret. |
Minőt - évezredben alig - |
Melytől új eszme foganik |
Élvezi nem, kor, vegyesen: |
De a tanult sem teljesen. |
Méltóbb erény mindannyinál: |
Az ember a hazafinál. |