Ányos Pál: Gyöngyösi árnyékához
Gyöngyösi árnyékához
Et statuent tumulum et tumulo sollemnia mittent.
| VIRG. Aeneid. VI. v. 380. |
| Állj meg, Te nagy lélek tünő szárnyaiddal, |
Közölj egy pillantást hiv onokáiddal,
Kiket már utánad emelsz tollaiddal!
| Nézz le, hogy röpdöznek Duna mellyékéről, |
Hogy szóll furuglyájok őseik lelkéről,
Hogy nyög, hogy mosolyog Gellért tetejéről?
| Szebben ragyog Fébus köztök sugarával, |
Flora többet festi réttyét virágjával,
Többet játszik Zefir rózsák illattyával.
| Miolta eljöttünk Tanais partyáról, |
-Nem keltek illy napok világunk sarkáról,
S nem törött annyi ág Apollo fájáról.
| Ha ezt mind megláttad, menny repülésedben, |
De magad mosolyogj érzékeny szivedben,
Hogy még van, ki örül versszerző tüzedben.
| Mi pedig elmenünk Gömör vármegyében, |
Ott áldgyuk lelkedet polgárink nevében,
Rózsát s ciprust hintvén sirod tetejében!
1777
