Amade László: XLIII. TE VAGY ÉLETEM, REMÉNNYEM, FÉNNYEM...
Te vagy életem, reménnyem, fénnyem,
Te vagy én szivem, próbált hivem,
Hozzád borúlok, ájúlok, húlok -
Előttem már nincs
Olly drága kincs!
Ez vólt érdemem! én vérem bérem!
Ezt volt megérnem, ah szerelmem!
Confundáltál, próbáltál, megcsaltál,
Azért szenvedtem,
Mert szerettem!
Szeretett Dido, mert az Cupido
Szivét sértette, megejtette:
De az vólt kétség, és nem vólt hívség,
Én, hivem, égek
S megepedek.