Amade László: L. ÉN KESERGEK ÉS EPEDEK...
L. ÉN KESERGEK ÉS EPEDEK...
1.
Én kesergek és epedek
Mint remetesziv,
Jut eszemben, tün szivemben,
Volt-e vajha hiv?!
De reménlem, hogy megéri,
Hogy az Isten ott megveri,
Az hol nem vólt hiv
Én kesergek és epedek
Mint remetesziv,
Jut eszemben, tün szivemben,
Volt-e vajha hiv?!
De reménlem, hogy megéri,
Hogy az Isten ott megveri,
Az hol nem vólt hiv
2.
Bár vas szivem vólna nékem,
Mégis hajlandó,
Más szive ha magnes vólna;
Néked áldozó;
Desperálni s elpártúlni
Bizony csak annak való,
Ki nem állandó - vagy:
Ki maga sem jó.
Bár vas szivem vólna nékem,
Mégis hajlandó,
Más szive ha magnes vólna;
Néked áldozó;
Desperálni s elpártúlni
Bizony csak annak való,
Ki nem állandó - vagy:
Ki maga sem jó.
3.
Ha próbát tett s pártúló lett,
Közöm hozzá nincs,
Koczkát vetett, azért mit nyert,
Övé az az kincs;
Én is vélem s úgy itélem,
Az ég megáld trucczára
S boszúságára.
Ha próbát tett s pártúló lett,
Közöm hozzá nincs,
Koczkát vetett, azért mit nyert,
Övé az az kincs;
Én is vélem s úgy itélem,
Az ég megáld trucczára
S boszúságára.
4.
Az örököt az zálogért
Múnka elhadni,
Az állhatatlan föcskével
Csak csak távozni;
Minden szinet kigondolni,
S álmokbúl is valót tenni,
Hitit megszegni.
Az örököt az zálogért
Múnka elhadni,
Az állhatatlan föcskével
Csak csak távozni;
Minden szinet kigondolni,
S álmokbúl is valót tenni,
Hitit megszegni.
5.
Még is kész én mindenekre,
Kész az készségre,
Olajágra és fegyverre,
Engedelemre,
Inkább én irgalmassággal
Vétek, mintsem igazsággal,
Halál életre.
Még is kész én mindenekre,
Kész az készségre,
Olajágra és fegyverre,
Engedelemre,
Inkább én irgalmassággal
Vétek, mintsem igazsággal,
Halál életre.
