Ady Endre: Válaszúton
Küzdelemre vár az élet.
Megállok a sorompónál,
De nem tudom, mit csináljak:
Harcba szálljak, visszatérjek?
Oly silány a harci pálma:
Olcsó hírnév, darab kenyér...
És érettük odaveszne
Ifjuságom minden álma!
S hány szép álmom omlott porba!
Mért rohannék, hogy lelkemet
Az életnek piszkos harca
Minden kincstől megrabolja!...
Ahol álom volt az élet,
Bezárult már rég mögöttem...
A szép világ, ifjuságom
Soha többé föl nem éled.
Milyen sokszor elsiratlak,
Az életnek rút harcáért
- Ezer fátum törjön is rám! -
Soha, soha el nem adlak.
Boldogságod gyönyörébül
S aztán... elég volt az élet...
Bármi jön a válópercig,
Véle lelkem csak kibékül...
Harcra nem csábít az élet,
A sorompót át nem lépem -
Szép világom rég bezárult
S nincs, ahova visszatérjek!...