Ady Endre: Őszi éjszakán
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe énnekem.
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...