Ady Endre: A műhelyben
Nincs erőm a küzdelemre.
Ide vágytam
S itt vagyok én eltemetve.
Ide vonszolt
Valami rossz, nehéz álom -
Szegény anyám!...
Könnyes arcát most is látom!...
Nem ezt hittem, nem ezt vártam.
Csalatkoztam -
Úgy, mint minden ideálban...
Lélek nélkül
Vonszolom a nehéz jármot...
A műhelyben
Így hullnak szét mind az álmok.
És most megtörve elhiszem.
Hiába küzdtem lelkesedve!
Itt meg nem értett senki sem.
Szétosztva minden szent hevet;
Ólombetükbe tördeltem szét
Rajongó, égő lelkemet.
Kesernyés, fáradt, színtelen,
A műhely nem múzsák tanyája,
Igazi dal itt nem terem.
A régi dal egy-egy akkordja
Úgy néha-néha visszacseng,
Lelkem nem ad választ szavára
Szivemben kínos, néma csend...
Mámoros, lázas éjszakákon
Megöltem lelkem, testemet.
És roskadozva, összetörve
Tovább vonszol valami mégis:
Pihenni nékem nem lehet!...
Valami mégis ide láncol,
Mitől megválnom nem szabad:
Édes méreg, mely testet rombol
S melynek lassan ölő cseppjében
Felolvad minden akarat!...