Ady Endre: Lázár a palota előtt
Neszt küld a drága palota.
Pénzt olvas valaki.
Zenék zenéje:
Nem hallottam még ilyet soha.
Ím, halk és büszke zsoltárra gyujtnak.
Csilingelnek a kölyök-ércek.
Zeng az arany
S az én könnyeim hullnak.
Zúg, megtolul, viharzik a zene.
Milyen zsolozsma,
Mintha a világ
Minden öröme benne zengene.
Az én könnyeim hullnak.
Száradjon el a keze,
Gonosz és boldog keze
A nyomorultnak.
Örömben, lázban
Összegyültek a gazdagok.
Énekeltek a gazdagok
Egy cifra házban.
Íme, vad, harsány
Zsoltár zendül. Lázár dalol,
Fölnéz a házra és dalol
Az utca sarkán.
Mint támad ének?
Elsápadnak a gazdagok,
Elnémulnak a gazdagok
Mélyén az éjnek.
Tapsot a dalnak.
És tapsolnak a gazdagok,
Hahotáznak a gazdagok.
S csönd, Lázár hallgat.
Az öreg Lázár a Bibliából
S a gazdagok félve köszönnek.
Látatlanul vele érkeznek
Régi, nagy, béna, ős hatalmak.
Szeretne egy nagyot kacagni,
De a szája sírásra görbül.
Lázár az örök őszi-béna
S a Földön még szokás örülni.
Ő is szeretne néha-néha.
S rőt erdőkben, rőt szatirokkal
Tréfás dudánál énekelni.
Rossz mellével asszonyokat vár
S valamit, amitől kacagna.
A gazdagok megriadt nyája
S ő bekóstol az édes lébe.
Olykor egy lány, olykor egy asszony
S ez a Lázár örök kalandja.
Jön föl az Ősznek köhögése,
Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna.
Elfakulnak szivek és arcok:
Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.