Ady Endre: Gémek az Olimpusz alatt
Fölrikácsoltak, áztak és fáztak.
Nagy akaratú, lápgázló gémek,
Ifjak és vének.
De itt maradtak, de itt maradtak.
Zsombék-lakású, nagyétü gémek,
Sánták és vének.
S ti rikácsoltok bőven és bátran,
Kis akaratú s nagy lábú gémek,
Ifjan is vének.
Hisz még csak most a Nap fölkelőben,
Homály-madarak, tág csőrű gémek,
Éhesek s vének.
Be jó ó-hangú madárnak lenni.
Nagy merészségű s kis vágyu gémek,
Sánták és vének.
Mi belefúlunk bűnbe és vérbe,
Nagyokat lépő, mocsári gémek,
Ügyesek s vének.
S vesszünk mi itt a magyar Mocsárban.
Magyar madarak, sár-faló gémek,
Ősek és vének.
Rajtatok ma sem fog még az átok,
Halászó, hízlalt, nagy nyakú gémek,
Sánták és vének.