Ady Endre: Egy jövendő karácsony
Egy jövendő karácsony
Jön a karácsony fehéren
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«
És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«
És hörögve mondom én majd:
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.
És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«
És a nagy, szomoru házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.
