Ady Endre: Útközben
Útközben
- Emlékül G. Vilmának -
A cívis-város állomásán,
A pesti vonat hogy bejött,
Egy ismerős és bájos arcot
Fedeztem fel a nép között...
És így szerencsés véletlenből...
- Mely engem ritkán boldogít -
Együtt utazhattam magával,
Együtt egészen Károlyig,
Debrecentől Nagykárolyig.
A pesti vonat hogy bejött,
Egy ismerős és bájos arcot
Fedeztem fel a nép között...
És így szerencsés véletlenből...
- Mely engem ritkán boldogít -
Együtt utazhattam magával,
Együtt egészen Károlyig,
Debrecentől Nagykárolyig.
Debrecenben emlékkönyvet vett,
Tiszta volt minden lapja még
És én voltam, aki először
Irá e könyvbe bé nevét.
Ceruzával és legelőször...
Valóban könnyen meglehet,
Hogy ugyancsak én fogok lenni,
Kit leggyorsabban elfeled,
Sajnos, mást várnom nem lehet!...
Tiszta volt minden lapja még
És én voltam, aki először
Irá e könyvbe bé nevét.
Ceruzával és legelőször...
Valóban könnyen meglehet,
Hogy ugyancsak én fogok lenni,
Kit leggyorsabban elfeled,
Sajnos, mást várnom nem lehet!...
1899. aug. 7. Debrecen
és Nagykároly között,
Érmihályfalva állomás.
és Nagykároly között,
Érmihályfalva állomás.
| Kezeit csókolja |
| Ady Endre |
| hírlapíró |
