Ady Endre: Urak a színpadon
Így szól a méltán bús panasz.
Hiába zord rendőri önkény,
Kijátssza mindig ez vagy az.
A színpadon urak tanyáznak
S szorong az erkölcs így nagyon,
Na már pedig hol él az erkölcs?
A színpadon, a színpadon!...
S a rendőr balgán húny szemet,
Folyik a flört, az invitálás,
Kacér szemjáték, üzenet.
A nézőtéren meg se sejtik,
Hogy hát ez ott fent így vagyon,
Hisz oly erkölcsös minden-minden
A színpadon, a színpadon...
Az ügyben s ő is kesereg,
Abszolute nincsen inyére
Ez úri, színpadi sereg.
- Hiszen urak akadnak - úgymond -,
Nem tagadom, hogy így vagyon,
De férfiak ritkán akadnak
A színpadon, a színpadon...