Ady Endre: Temetés
Temetés
Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom,
Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,
Amennyi örömöt nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,
Amennyi örömöt nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Nincs ember szivében oly keserü bánat,
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt, lenn a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt, lenn a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?
Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...
Minden kincsem ott van, ott a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?
Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...
Minden kincsem ott van, ott a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Sötét koporsó, bár mindenem elzártad,
Szívem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!
Szeretni vágy szivem minden kis atomja,
Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Szívem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!
Szeretni vágy szivem minden kis atomja,
Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Temetek. Temetem éltem ijfuságát,
Temetem szivemnek minden édes vágyát.
Óh, de megsiratnám - hogyha könnyem volna -
Kedves halottaim, ott a koporsóba'...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Temetem szivemnek minden édes vágyát.
Óh, de megsiratnám - hogyha könnyem volna -
Kedves halottaim, ott a koporsóba'...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
