Ady Endre: Páris menekül előlem
Páris menekül előlem
Inog minden s én botorkálón
Lépek a ködbe, hóba, fagyba
S valaki menekül előlem
S mintha néha visszakacagna.
Lépek a ködbe, hóba, fagyba
S valaki menekül előlem
S mintha néha visszakacagna.
Jaj, hiszen ez szent-maga Páris,
Mely most előlem kacagva fut, száll
S amit én kapkodva elérek:
Hideg zsivaj és fagyos utcák.
Mely most előlem kacagva fut, száll
S amit én kapkodva elérek:
Hideg zsivaj és fagyos utcák.
S a kacagás is egyre halkabb
És én egyre gyávábban lépek:
Előttem nagy sírok tárulnak,
Vörös ölűek, szörnyü mélyek.
És én egyre gyávábban lépek:
Előttem nagy sírok tárulnak,
Vörös ölűek, szörnyü mélyek.
Már lábaimnak nincs hol állni,
Már fejemet senki se fogja,
Már nem tudom, hogy melyik pecben
Zuhanok le megtántorodva.
Már fejemet senki se fogja,
Már nem tudom, hogy melyik pecben
Zuhanok le megtántorodva.
Páris, 1910. január végén
