Ady Endre: Huszárosan
- Lehet, hogy abszurd állitás -,
A méltóságos úr darabja
Egy pompás aktualitás.
Nagyváradi minden kis íze,
Meséje vaktában rohan:
Elvágódik s előrecsúszik
- Huszárosan!
Imádunk minden kezdetet,
Vagyunk nagy dolgok tervezői
S vagyunk erőtlen mesterek.
Járunk útvesztő félhomályban,
Kirajzolt utcán, sárosan,
Egész munkát soh'sem csinálunk
- Huszárosan!
S vabankra játszunk röviden,
Erőnk nem lesz soh'sem modernné -
A gyöngeségünk - az igen!
És szóljon hát, vagy írjon erről
A bátor - hogyha van olyan -,
Alaposan megkardlapozzák
- Huszárosan!
»Igazság« mindenik torok,
De persze csak olyan igazság,
Mely nem üt, csupán háborog.
De az elevenre tapintás
Szaloni módra űzve van:
Nyeljünk szilánkot jó modorral
- Huszárosan!
- Lehet, hogy abszurd állitás -,
A méltóságos úr darabja
Állandó aktualitás.
Így, versben meg lehet ezt írni,
De másként kissé bajosan:
Pedig de jó vón' befejezni
- Huszárosan!