Ady Endre: Henrik úr lovagol
Henrik úr lovagol
Heine sírjánál ma éjfélkor
Fehér paripa nyihog,
Zörgő csontos gazdáját várja:
Henrik úr lovagolni fog.
Páris felett száll. Csörgősapkás,
Szent Páris kacag és mulat,
Mint akkor, amikor temették
Vitézlő Henrik urat.
Fehér paripa nyihog,
Zörgő csontos gazdáját várja:
Henrik úr lovagolni fog.
Páris felett száll. Csörgősapkás,
Szent Páris kacag és mulat,
Mint akkor, amikor temették
Vitézlő Henrik urat.
Vágtat némán jó Heine Henrik,
Tetszik neki a dolog,
Rossz gerincével táncokat lejt
És Párisra lemosolyog.
Tetszik neki a dolog,
Rossz gerincével táncokat lejt
És Párisra lemosolyog.
Dalokat hall és könnyeket sejt,
Lány hull ifjú karjaiba
S viszi tovább Henrik úr vázát
A hófehér paripa.
Lány hull ifjú karjaiba
S viszi tovább Henrik úr vázát
A hófehér paripa.
Keserű levében a vén Föld,
No, lám, most is úgy forog,
Miként ezelőtt ötven évvel
És Heine Henrik mosolyog.
No, lám, most is úgy forog,
Miként ezelőtt ötven évvel
És Heine Henrik mosolyog.
A Nap lemegy és feljön ismét,
A lángész most is nagy szamár,
Ősz után rendszerint a tél jön
És a tavaszra nyár.
A lángész most is nagy szamár,
Ősz után rendszerint a tél jön
És a tavaszra nyár.
Csalnak a nők ma is, mint máskor
S mi, férfiak is csalunk
És mégis legnagyobb erényünk,
Hogy szeretünk és meghalunk.
S mi, férfiak is csalunk
És mégis legnagyobb erényünk,
Hogy szeretünk és meghalunk.
A Rang s a Pénz ma is csak bárgyú
És hinni ma is bajos,
Parfümöt még Nietzsche sem izzadt
S a tömeg ma sem illatos.
És hinni ma is bajos,
Parfümöt még Nietzsche sem izzadt
S a tömeg ma sem illatos.
Egész világot benyargalja.
Egy óra. Tovább nem mehet.
De Germániát elkerülte
S nem látott németeket.
Leszáll a fehér paripáról,
Fáradt szegény Henrik úr,
Áttekint a Zola sírjára
És hull a könnye, hullva hull.
Egy óra. Tovább nem mehet.
De Germániát elkerülte
S nem látott németeket.
Leszáll a fehér paripáról,
Fáradt szegény Henrik úr,
Áttekint a Zola sírjára
És hull a könnye, hullva hull.
Se nem pogány, se nem keresztyén,
Ma is csak kerge a világ.
»Szunnyadjunk még vagy ötven évig,
Aludjunk. Jó éjszakát.«
Ma is csak kerge a világ.
»Szunnyadjunk még vagy ötven évig,
Aludjunk. Jó éjszakát.«
Üreges szemét veti búsan
S átnéz országok felett:
»Milyen szép lehet Németország,
Milyen nagy és nemes lehet.«
S átnéz országok felett:
»Milyen szép lehet Németország,
Milyen nagy és nemes lehet.«
»Várnak reám. Hívnak. Szeretnek
És dalolják minden dalom...«
Egy óra. Ásít koszorútlan
És kacag a sírhalom.
És dalolják minden dalom...«
Egy óra. Ásít koszorútlan
És kacag a sírhalom.
