Ady Endre: Haza a fürdőből
A fenyveseknek már lejárt.
Most már nem tartja vissza bármi
A sok szép asszonyt és leányt.
Befellegzett a holt szezonnak
S a boldog szalmaözvegyek
Éjjel a papucsról álmodnak,
Melynek uralma közeleg!...
A szabadságnak vége lett...
Sokáig ismét csend leszen,
Vendégsereg kopasztva rebben,
Csak a pincér zár fényesen.
Ám itthon is úgy történt éppen
Egy-egy vihardús éjszakán,
Ha mulatott a szalmaözvegy
Némely hamiskás kis tanyán,
Olykor duettben is talán...
Következik a nyár után,
Szolidak lesznek mind a férjek
S szinházba járhatnak csupán,
Sőt, oda is felügyelettel,
Csekély zsebpénzzel rendszerint.
Szomoru és gyászos a korszak,
Mely most szegény férjekre int...
No, amig nyár nem lesz megint...
Láthattam néha-néha meg,
Kinek persze be nem vallhattam
Rémséges nagy szerelmemet,
Ez a kislány fürdőn volt eddig
S most újra, ismét láthatom,
A bevégzett fürdőszezonnak
Azért örülök én nagyon,
Mert... ni, majd hogy el nem árultam...
Jobb is lesz, ha félbehagyom!...