Ady Endre: Átkozott a Gondolat
Szörnyű szépsége az Embernek,
Kit most nagyszerüen levernek
Bűnei.
Mért akarsz még te senkibb lenni,
Rabolni, ölni s enni s enni
Mért akarsz?
Vagy egy nagyot voltodnak vesztén,
Zsidó vagy Alláh-s vagy keresztyén:
Lakolál.
És te csupán ostoba voltál
S ledől bizony most minden oltár,
Ami volt.