Ady Endre: Átkozott a Gondolat
Átkozott a Gondolat
Óh, átkozott a csúf Gondolat,
Szörnyű szépsége az Embernek,
Kit most nagyszerüen levernek
Bűnei.
Szörnyű szépsége az Embernek,
Kit most nagyszerüen levernek
Bűnei.
Óh, Ember, aki senki se vagy,
Mért akarsz még te senkibb lenni,
Rabolni, ölni s enni s enni
Mért akarsz?
Mért akarsz még te senkibb lenni,
Rabolni, ölni s enni s enni
Mért akarsz?
Óh, Ember, gondolj csak egy kicsit
Vagy egy nagyot voltodnak vesztén,
Zsidó vagy Alláh-s vagy keresztyén:
Lakolál.
Vagy egy nagyot voltodnak vesztén,
Zsidó vagy Alláh-s vagy keresztyén:
Lakolál.
Óh, Ember, jönnek a bajok
És te csupán ostoba voltál
S ledől bizony most minden oltár,
Ami volt.
És te csupán ostoba voltál
S ledől bizony most minden oltár,
Ami volt.
(Jaj, be jaj, jaj, be nagy-nagy kár.)
