Ady Endre: [Adának]
Ti akkor is mellette lesztek,
Midőn gazdátoknak már nem szabad.
Érintés nélkül, mint a sóhaj,
De mámoritóan, mint a vétek.
Szegény gazdátok fojtott álmát
Álmaiba bemuzsikáljátok.
És szemeibe kapcsolódnak
Nagy távolból a leghivebb szemek.
Ady Endre |