Ady Endre: A Pollacsek úr felesége
Éreztük már mind: én, te, ő,
De legjobban ismeri mégis
Pollacsek borkereskedő.
Neki használt a gyártott lőre:
Mert nemesember lett belőle,
De ugyancsak nemes lett véle
Fiatal, bájos felesége.
Pollacsek élte alkonyát,
Ez asszonyért hajlandó volnék
Meginni a férje borát.
Pedig a Pollacsek borára
Szomjas toroknak sincsen vágya,
Pollacsek sem iszik belőle,
Még kevésbé szép felesége.
Nem gyűjtött volna szép vagyont;
Nem lenne oly szép felesége,
Mint amilyen szép most vagyon,
Miként fél a jelen esetbe';
Hja! magam is úgy volnék véle,
Ha az enyém vón' felesége.
Nemessé lett Pollacsek úr,
»Budavölgyi« a praedicatum,
Melyet neve elébe szúr,
Ám némelyek mégis - mint szokták -
Mindenfelé azt hangoztatják:
Azért tett szert nemesi névre,
Mert szép asszony a felesége.