Ady Endre: A kamat
Költői minden, ami szép,
A kamatlábra verset írni
Nem költőitlen semmiképp!...
Én nem vagyok nagyon érzékeny
És mégis a hír úgy meghatott,
Hogy Mekkánkban, a drága Bécsben
Leszállították a kamatot,
E hír - ismétlem - meghatott...
Mint lanyha éjjel s holdvilág,
De többet ér így szimpla szónak,
Mint egy kötetnyi szóvirág.
Óh, írtam én alanyi verset,
Tán többet, mint ötöt, hatot,
A lábak jók, de a kamatláb
Hatása sokkal szebb, nagyobb,
Úgy meghatott, úgy meghatott...
Még adni sem hamar fogok
És ha számot vetek magammal,
Örömre sincsen túl sok ok.
És mégis szép úgy elgondolni:
Négy és fél percentre kapnék pénzt.
Azaz kaphatnék, mert szabad,
Csak aki adjon, nem akad...
Hogy mást tesz boldoggá e tett.
Hiszen már a tönk szélén álltak
A szegény tőkepénzesek.
Hat percentért pénzük nem kellett,
Most már adós akad,
Nem hal meg a vagyonos osztály,
Élénk az üzlet és szabad:
Négy és fél percent a kamat!...