Ady Endre: A brettli
A köd, a dér lelkem megesték,
A lelkem tőletek beteg... s
Én, vén sóvárgó, egyre várom,
Hogy elfeledlek, balga nyárom...
Mit várom én ezt tőletek...
Sátora a csillagos égbolt.
Övé volt lelkem mámora...
Hideg, unott szinházi esték,
Ti csupa por, ti csupa festék,
Nem gyógyittok meg soha...