Ady Endre: Az áradások után
Ölem már mély, csöndes és tiszta.
Gyermekeim, fussatok vissza
Karom közé.
Gyermekeim, kóbor vizecskék,
Idegenbe tavaszos esték
Ne csaljanak.
S csak áradásnak virtusáért,
Vadvíz-kedvünk még melyre ráért,
Nem áradunk.
Bennünk csak célunk sorsa rezdül
S mélykomolyan búgunk keresztül
Sík tájakon.
Erős karok, egyenes partok,
Békés, tele, bús nóták rajtok:
Férfi-dalok.