Ady Endre: »A xxx-ik századból«
»A xxx-ik századból«
(Wojticzky Gyula, ifjú költőtársam
ilyen című verseskönyvébe írtam, és
nagyon szívesen, prológusként.)
ilyen című verseskönyvébe írtam, és
nagyon szívesen, prológusként.)
Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki se meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki se meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.
Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigyelem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigyelem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.
Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott,
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott,
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.
