Ady Endre: Szerelem és ravatal
Egészen az arcomra
Fekteted, Te, én kicsi lyányom:
Nem bánom:
Csak a könnyeink folyjanak össze.
Ha sírnál, miként tudsz jól:
Két nagy szemed mocskolva egyre:
Eszedbe
Mégis én jutok akkor és mindig.
Tőlem messze célozna,
Ha akarlak, vissza-célozlak
S elhozlak
Bíróságom elé kis bűnösként.
E kis, tarka madárral,
Földalolod szívem, kalitkád,
A titkát,
Mint a hű temető őrzöm meg.
S ha nagyon eltávoznál,
Már rajtad a fekete leplek:
Szeretlek
S ravatal-jussú az én szerelmem.