Ady Endre: A megcsúfolt Ember
Már mi régen nem voltunk jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a hiú, éhes csorda.
Veszett ebként belerohant,
Megcsúfolt ember, ember, Ember,
Ma már nem tudok kegyelemmel,
Úgy, mint régen, nézni reád,
Vesszél, botor, pusztulj, botor.
Hogy ne legyen közös ezekkel,
Mert sohse volt aljas és ember
S megérdemel egy más halált.