Ady Endre: A szerelmetlenség Istenéhez
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.
Még mindig fájnak a szerelmek?
Hűs vérüek unokája voltam?
Kikért büntetsz, hogy félve, utálva
Kit szeretek, nem szökök tőle
S nyomorultan huzódok utána?
Kik szerettetvén nem szeretnek,
Vágyakkal őket meg nem alázod.
S nem rózsáihoz hő-vizeknek,
Melyek buzgón, halálosan nyitnak.
Csúfja, gyávája, elveszettje,
Mindenkinek bús odaadottja.
Volna szabad csak s nem vagyok más,
Csak másokhoz ösztönzött semmi.
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.