Ady Endre: Gálás, vasárnapi nép
Gálás, vasárnapi nép
Százezernyi kába
Így él itt Pesten és Budán:
Kedvet dob a zene-masinába,
Húsz vagy több fillér a kedve.
Egy-egy családdal,
Kedveskedve,
Egy-egy hites, férjes asszonnyal
Jön egy kis lyány
S szeme síkján
Oda van ragyogva, nőve
Az anyja szeretője.
És ott van a férj is
És ott vagyok én is
És szól a zene-masina.
És mindezek, ők,
Izzadtak és lelkesedők
És így mulatnak Pesten és Budán.
Így él itt Pesten és Budán:
Kedvet dob a zene-masinába,
Húsz vagy több fillér a kedve.
Egy-egy családdal,
Kedveskedve,
Egy-egy hites, férjes asszonnyal
Jön egy kis lyány
S szeme síkján
Oda van ragyogva, nőve
Az anyja szeretője.
És ott van a férj is
És ott vagyok én is
És szól a zene-masina.
És mindezek, ők,
Izzadtak és lelkesedők
És így mulatnak Pesten és Budán.
*
Ami nóta jöhet,
Jöjjön, mert szabad:
Nem az ő nótájuk egyik sem,
Lopottan száll, dagad.
Alacsony bánat mit kiván:
Érzelmes nóta,
Rossz divány
És késő hazatérés
És butaság
És kacagásig érés.
Jöjjön, mert szabad:
Nem az ő nótájuk egyik sem,
Lopottan száll, dagad.
Alacsony bánat mit kiván:
Érzelmes nóta,
Rossz divány
És késő hazatérés
És butaság
És kacagásig érés.
*
Gálás, vasárnapi nép,
Én ott vagyok és látom
Néha-néha.
E kerek, dús világon
Nem láttam soha mását,
Az Életnek ilyen magyaros,
Zsidós, svábos és tótos
Kigúnyolását.
Én ott vagyok és látom
Néha-néha.
E kerek, dús világon
Nem láttam soha mását,
Az Életnek ilyen magyaros,
Zsidós, svábos és tótos
Kigúnyolását.
*
És most jön a java:
Ezekért élünk,
Ezekért a boldog cudarokért
Szakad a vérünk.
A bánatuk nem ér egy zsömlyét
S a kedvük ára
Egy garast
S mégis az ő kedvük maraszt
A hidegben, a hőben,
Az élet-vendéglőben.
És mégis értük ássuk
Vagy itt, vagy másutt
Gödreit az emberi útnak
S nekik van igazuk,
Mert sem Pesten, sem Budán,
Mert ők
Sohase futnak.
Ők orrolnak s nevetnek
Kicsi bánattal, kedvvel,
Egy-két furcsa gyerekkel.
Furcsa gyerekek jöttén
Az ember tán elbámul
S mégis talán csak ezek
Jöttenek ki
Ama mélyebb világbul.
Ezekért élünk,
Ezekért a boldog cudarokért
Szakad a vérünk.
A bánatuk nem ér egy zsömlyét
S a kedvük ára
Egy garast
S mégis az ő kedvük maraszt
A hidegben, a hőben,
Az élet-vendéglőben.
És mégis értük ássuk
Vagy itt, vagy másutt
Gödreit az emberi útnak
S nekik van igazuk,
Mert sem Pesten, sem Budán,
Mert ők
Sohase futnak.
Ők orrolnak s nevetnek
Kicsi bánattal, kedvvel,
Egy-két furcsa gyerekkel.
Furcsa gyerekek jöttén
Az ember tán elbámul
S mégis talán csak ezek
Jöttenek ki
Ama mélyebb világbul.
*
Mert hát törvénytelenség,
Ha más másként él, mint én,
Akárki is, ez élet
Gyönyörű, nagy, nagy mindjén.
Vedd ki a bánat sarcát
S iszapját az életnek,
Szirupját a kávénak
S mit bánod, hogy merre mennek
Gáncsoló okosaid.
Ha más másként él, mint én,
Akárki is, ez élet
Gyönyörű, nagy, nagy mindjén.
Vedd ki a bánat sarcát
S iszapját az életnek,
Szirupját a kávénak
S mit bánod, hogy merre mennek
Gáncsoló okosaid.
*
Én most gagyogva
Emlékezem,
Mintha írnám szavaimat
Futóhomokba.
Csak jöjjenek ezután is
A szép és hetyke nők,
A vasárnap szépjei,
A semmire-kellők.
Hadd jöjjenek csak,
Hallom, hallom
Olcsó beszédüket.
Ha akarom, nem hallom,
Fejemet szegve tartom
S előttük egy holt magyar úr
Táltos lovon üget.
Emlékezem,
Mintha írnám szavaimat
Futóhomokba.
Csak jöjjenek ezután is
A szép és hetyke nők,
A vasárnap szépjei,
A semmire-kellők.
Hadd jöjjenek csak,
Hallom, hallom
Olcsó beszédüket.
Ha akarom, nem hallom,
Fejemet szegve tartom
S előttük egy holt magyar úr
Táltos lovon üget.
