Ady Endre: A megőszült tenger
olyanná teszi, mint a képírók mocsára. Maga után hágy világos ösvényt
úgyannyira, hogy aki látná, azt vélné, hogy a tenger megőszült.«
Jób könyve 41.
Úgy hagyni vénen a tengert,
Hogy jajgasson,
Hol erős karral habjába csaptam én.
Hogy szánják a megőszült tengert,
E megőszült,
Halálraijjedt, óriás banyát.
S kérdi, mi lelte a tengert:
Mondjátok meg,
Hogy itt úszott az Isten szörnyetege.
S mégis nézzétek a tengert:
Kissé ősz lett,
De, hajh, semmi, de semmi sem változott.
Valaki s nézzétek a tengert:
Képíró-mű
S rajta néhány úri hal-familia.
S ha nézik a megőszült tengert,
Mondd, hogy egyszer,
Egyszer tán mégis valami jönni fog.
Egyszer tán átszeli a tengert
Villám-csíkban
Az Isten sujtott s kedvelt szörnyetege.