Ady Endre: Téli alku szememmel
Bókoljatok ki, fölnézett világok,
Hogy újakat már nézni nem kivánok
S megcsalt hazátok int: a Végtelen.
Ki annyi mindent megkivánva látott,
Csahold el sírva azt az ifjuságot,
Melyben vér pusztul, vér zeng, vér terem.
S nézz zöldbe-kék jég-prizmákon keresztül
S lágy bámulást ne adj már senkinek.
S úgy csüggnek rólad világok, szivek,
Mint jégcsapok téli kunyhó-ereszrül.