SZEGED.
SZEGED. Szegedinum, 
. Nagy, és népes szabad Királyi Város Csongrád Vármegyében, ’s e’ Vármegyének fő Városa; fekszik a’ Tisza partyán, Maros vizének bal ágával való öszve folyásánál, Mária Theréziopolishoz 4, Temesvárhoz 14, Pesthez pedig 24 mértföldnyire, lapos térségen, melly szegeletet formáló fekvése miatt, hajdani építői által Szegednek neveztetett.
. Nagy, és népes szabad Királyi Város Csongrád Vármegyében, ’s e’ Vármegyének fő Városa; fekszik a’ Tisza partyán, Maros vizének bal ágával való öszve folyásánál, Mária Theréziopolishoz 4, Temesvárhoz 14, Pesthez pedig 24 mértföldnyire, lapos térségen, melly szegeletet formáló fekvése miatt, hajdani építői által Szegednek neveztetett.
Eredete.
E’ Királyi népes, és meszsze elterjedett Városnak bizonytalan, de kiváltképen való gyarapodása II. ANDRÁS Királynak idejekor kezdett öregbűlni, a’ mint a’ régi Királyi Levelek, és Íratok is bizonyíttyák. Véllhető, hogy Magyarok építették, mivel nevezete is magyar; mellyhez képest más Nemzetek is eredeti nevétől származtattyák neveztetését.
Históriája.
Mihelyt a’ régi Magyar Királyok e’ Várost, Királyi Adománnyaik, ’s Leveleik által gyarapitani kezdették; azonnal más Városok felett kezdett népesedni, a’ mint Istvánfinak munkájából is, Lib. V. fol. 68. l. 3. láthatni, a’ ki belőle így ír: Szegedinum, inquit, Oppidum frequens, & populosum, nullis cinctum mśnibus, fossa tamen, & vallo munitum, prćter Civium magnum numerum, ad tria millia piscatorum habet. Mezővárosnak nevezi ugyan, az említett Könyvszerző, mindazáltal a’ Királyi városok közzűl ki nem rekesztette, ezeket mondván felőle Lib. II. fol. 26. l. 15. Oppidum amplum, & celebre, liberumque; melly hajdani nagyságát, ’s népességét bizonyíttyák még, a’ régi íratokon kivűl, némelly Szentegyházaknak, és világi épűleteknek hajdani méltóságot mutató maradék épűletei is. Különösen kívánták vala a’ régi Magyar Királyok Szeged Városának öregbűlését, 331a’ mint azt külömbféle Kir. Adományok is bizonyíttyák. A’ többek között látván IV. BÉLA az egész vidéknek elpusztíttatását, a’ Tatároknak nyomdokai után, Tápe nevű faluval ajándékozá-meg a’ Szeged Városába viszszakőltözötteket, noha e’ helység az időben a’ Csongrádi Erősséghez tartozott vala; hozzá kaptsolván Vártót, melly a’ Vármegyének leírásában Hólttisza nevezet alatt fordúla elő. 1200-ban már Királyi várossá lett, ’s az 1247-dik esztendőben adott királyi jótéteményét BÉLA Királynak megerőssítette először I. KÁROLY; az után pedig KORVINUS MÁTYÁS Királyok, kettős függő petsétekkel 1445-dik esztendőben. Tekéntetben vétettetvén pedig a’ Fels. Királyok eránt megmutatott hív szolgálattyok 1452-dik esztendőben, viszont öregbíttetett bírtoka Szeged Városának. 1469-dikben pedig Októberben, ugyan MÁTYÁS Király által kettős függő petsétekkel meg is erőssíttetett.
Nevezetes jótéteménye vala Mátyás Királynak Szeged Városában az, midőn Szegeden Ország-Gyűlést tartván, minthogy a’ nagy Óltárt ékesség nélkűl szemlélte; ezen megindúlván, tulajdon királyi palástyát ajándékozá a’ Sz. Demeter’ emlékezetére szenteltt Szentegyháznak, mellyen lévő drága gyöngyök 16 ezer forintra betsűltettek, ’s maradékjai a’ Sz. Ferentz’ Szerzetén lévő Atyáknál tartattatnak. Megerőssíttette továbbá ZSIGMOND Királynak 1454-dikben adott királyi jótéteményét is. Hogy pedig mind ezek állandók maradnának, ULÁSZLÓ Király is megerőssíté Szeged Városát, mind azokban a’ szabadságokban, mellyeket BÉLA, ANDRÁS, és más Királyoktól nyertek vala, azonképen, mint Székes Fejérvárát, és Buda Városát, 1498-dik esztendőben, uralkodásának pedig nyóltzadik esztendejében. Azután viszont megerőssíté régi szabadságaikat II. LAJOS Király 1523-dik esztendőben, mellyet, mint szinte az előbbi Magyar Királyokét is, úgymint: BÉLA, ZSIGMOND, MÁTYÁS, és ULÁSZLÓ Királyoknak adománnyaikat ismét megerőssíté II. MAKSZIMILIÁN Tsászár; ezét pedig II-dik FERDINÁND 1631-dik esztendőben, Novembernek 25-dik napján. Minden eddig 332nyertt külömbféle szabadságaikat pedig nem tsak megerőssítette vala VI-dik KÁROLY, hanem azokat nevezetesen meg is öregbítette Lukszemburgban kőltt 1719. Májusnak 21-dik napján adott Királyi Levelével. Melly jeles Királyi Adományokat méltó tiszteletben, emlékezetben, és háláadatosságban tartanak, bírnak, és őriznek a’ Szegediek.
Minekutánna a’ Királyoknak Szeged Városa eránt való jótéteményeiket előadtuk; lássuk immár annak történeteit, és a’ hadak miatt kiállott nevezetes viszontagságait is. Legelső sanyargattatása esett a’ Tatárok által, melly károkat BÉLA Király hogy a’ Szegedieknek megjutalmaztassa, Tápe helységgel, és a’ Vártóval ajándékozá-meg, a’ mint fellyebb is emlékezet vala felőle. Annakutánna pedig a’ vidékjén elosztott, ’s tartózkodott Tseh Országi fekete Seregnek ragadozásai, ölő, égető, ’s kegyetlenkedő kártékonyságai által sanyargattatott, melly terhesen alkalmatlankodó nadályoktól követeket kűldvén sanyargattatások miatt ULÁSZLÓhoz, felszabadíttattak, a’ mint Istvánfi, Libr. II. f. 16. 17. alias f. 26. l. 15. leírta. – Ugyan is lekűldettetvén Kinizsi, a’ Tseheknek vólt szabadságjok szorosabb határok közzé szoríttatott. – Minthogy pedig még sem szűntek-meg a’ Szegedieket boszontgatni, ’s károsítani: megütközvén vélek Kinizsi, rész szerént elnyomattattak, rész szerént megölettettek, rész szerént pedig hadi zsóld szerént elosztattattak 1491-dik esztendő körűl. Ezután mintegy 23 esztendővel ütött ki, Székely Györgynek vezérlése alatt, a’ Hazabéli Nemesek ellen indított felzendűlés, mellynek idejekor nem tsak sok nemes Urakon illetlenűl kegyetlenkedtek a’ Pártosok; hanem körűl belől mindeneket felforgatván, a’ Hazának egy részét el is ragadák. Szeged Városát is eltökéllették, hogy bírtokokba hajtsák; de hozzá való közelítések után, látván annak jó erősségét, népességét, és a’ Szegedieknek az ő erejek ellen szegezett bátorságokat: nem vólt elegendő szívek azt megtámadni, Istvánfi szerént, Lib. V. f. m. 43. alias p. 68. l. 3. ad An. 1514. Valóban nevezetes vala ez időben a’ Szegedi lakosoknak magok’ vitézi óltalmazások. Lásd 333Istvánfinál Lib. IX. f. m. 88. An. 1727. Székely Györgynek vérengező igyekezete után mintegy 14 esztendővel szomorú halált szenyvedtek Zakány István, Tsötörtök László, Somlyai Pál, és Budai István: mert Budára követségbe menvén, Szeged Várának az Ozmanok’ részére való feladattatása végett: megölettettek; minthogy egy Pribék nevezetű, a’ Budai Mechmet Basának azt mondá: hogy ha a’ megnevezett négy Férfiakat viszsza kűldéndi: a’ Várost vagy igen nehezen, vagy pedig soha sem hajthattya hatalma alá. Ezt hallván a’ Basa, ámbár Budáról már útnak indítá, mindazáltal, tett fogadásának megszegésével, ismét viszsza hivattatá őket, ’s a’ két elsőbbet Budán, a’ más kettejét pedig Pesten öletteté-meg. – Megtudakoztatá ezután ismét Pribéket a’ Basa: mit kellene tenni a’ Szegedieknek könnyebben lehető meghódoltatásokra? mellyre azt felelé: hogy Fársáng idején, midőn ők a’ szokás szerént kedvekre múlatnának, itélete szerént, legalkalmatosabb vólna az ostromoltatásra. Megállapodott Mechmet e’ gonosz embernek tanátsán, ’ számos, és erős Seregeket rendelvén a’ Szegedieknek megtámadásokra, Fársáng’ idején váratlanúl reájok is rohanának. Alig értették-meg szándékját Mechmetnek a’ Szegediek, hogy azonnal Temesbe kűldöttek a’ segedelemért; magok pedig sietőleg fegyverbe őltözködtek, ’s férjfias bátorsággal fogadák az ostromló Ozmanokat. Minthogy pedig reménységjek előtt reájok rohanának az Ozmanok, és sokkal nagyobb erővel, mint a’ mellyet felűl haladhattak vólna: szánakozásra méltóképpen áldozák-fel életeiket a’ Várnak megtarthatásáért. Elérkezett ugyan a’ Losonczi által Temesből kűldött segedelem, de későre. Látván végre ama’ nagy erejű Vitéz Kis Kámpó Szeged Városának végső veszedelmét, bosszúra gerjede szíve, lovával a’ Tiszát által úsztatta, ’s az Ozmanoknak legnevezetesebb Hubiás Agájokat megvivásra szóllította, mind a’ két Seregbélieknek szemek’ láttára. Szerentsésen vívott-meg vele, mert magyarosan által verte; tusdálkozásra, és tiszteletre tanítván általa a’ nézőket. – Azután Kis Kámpó viszsza ment Feleihez; 334az Ozmanok pedig, sajnálkozván nevezetes Vezérjeknek halálán, nagy pompával eltemették hóltt testét. – Az Ozmanoknak jármokba esett tehát ekkor Szeged Városa, ’s általok meg is erőssíttetett vólt, bástyáin kivűl. Lásd Istvánfit, Lib. V. f. 43. Sőt a’ Vár is Szoliman Tsászárnak kőltségével építtetett. Lásd Istvánf. Lib. XVII. f. 186. Történt azonban, hogy egy Toth Mihály nevezetű érdemes ember, az előtt Szeged Városában Bíró, ’s a’ nép előtt kedves, és vagyonos ember; reá unván a’ Törököknek telhetetlen fösvénységek, ’s kegyetlenkedések miatt a’ Szegedi lakására: őnként Debretzen Városába kőltöze-által. Módot gondolván azonban, ’s jó reménységgel tápláltatván ez az említett jó Hazafi, Szeged Városának viszsza foglalhatására nézve. Béjelenté igyekezetét az ottan telelő Fő Tisztnek Kasztaldnak, hogy a’ Városnak viszszafoglalására ő magát ajánlaná, ha segítséggel eszközöltetnék igyekezete. Megörűlt a’ Fő Tiszt hasznos tzéllyán, ’s készségjén, és Lippára kűldötte Aldanához, az akkori Vár-Igazgatójához, elrendelvén levele által, miként kellene az ajánlott igyekezetet tellyesíteni. Maga mellé vévén tehát Aldana: Tótot, Orodit, Bakits Pétert, Dersfi Istvánt, Dóczi Miklóst, Horvát Ferentzet, Pertsit, és Opperstorfot, tanátsot tartottak a’ Várnak, és Városnak elfoglalhatásáért. Előre kűldettetett Tót Mihály öt ezer Hajdúkkal, másoknak pedig követése parantsoltatott. Ez lassanként az esméretlen, és járatlan útakon, vagy inkább a’ nádasok között vezetvén előre katonáit, tudtokra adá a’ véle egygyet értett Szegedi Lakosoknak elérkezését, a’ kik őtet készen, és örömmel fogadák, ’s eleibe kűldék a’ halász tsónakokat, és őtet 400 Hajdúval a’ Városba bé is fogadák. Ezek lassanként a’ Várból való kijöhetést megakadályoztatták; azután pedig lármát ütvén, az alvó gazdagabb ellenségeiknek házaikat azonnal elfoglalák, az ellentállókat leöldösék, ’s rész szerént a’ Várba viszsza szorítván, rész szerént a’ vizbe ugrattatván, rész szerént megöldösvén, a’ Várost elfoglalták, azzal egygyütt pedig sok kintseket, posztót, és más külömbféle drága eszközöket; ’s egyszersmind 335elég számos juhoknak, ökröknek, lovaknak, és teheneknek nagy sokaságát is jó móddal hatalmokba kerítették. Minthogy pedig a’ Városban sok jó Szirmiai, Baranyai, és Somogyi borok valának, telhetetlenek lévén a’ Hajdúk a’ jó boroknak hörpölgetésében, egész napokat, és éjjeleket tsak az iszákosságban tőltöttek. Ezt látván Herderbeg a’ Szegedi Várnak akkori Ozman Igazgatója, alattomban egy Rátzot Budára kűldött vala, a’ ki Ali Eunuchusnak megpanaszolná a’ Magyaroknak akkori dobzódásaikat, és vakmerő bátorságjokat, segítségért esedezvén egyszersmind előtte. Ez a’ Rátzot azonnal jó válaszszal kűldé viszsza, és a’ szomszéd Seregeknek a’ minden késedelem nélkűl való elindúlást keményen parantsolta vala. Két választ adott pedig a’ Rátznak, egygyikét a’ vele vitt galambnak lábára kötötték, melly azt fészkébe szerentsésen viszsza is vitte; másikát pedig a’ Rátznak kezébe adván, ez is hasonlóképen haza érkezék, ’s tudósíttya vala a’ Várbélieket a’ kevés idő múlva lejendő segítségnek elérkezéséről. Midőn tehát a’ Hajdúk minden katonai rendtartás nélkűl kénnyek szerént dorbézolgatának, megjelenének véletlenűl a’ sok felszabadító Ozmanok, és megütkölzvén a’ Hajdúkkal, őket szerentsésen megverték, és a’ Várost is viszsza foglalák. Egygyesűlvén ezután a’ Várbéliekkel, öt ezer Keresztyéneknek orraikat levagdalták, ’s némelly győzedelmi jelekkel, és foglyokkal Konstántinápolyba kűldötték, a’ nyertt hadi győzedelemnek bizonyságáúl. Maga Tóth Mihály nagy ügygyel, bajjal a’ Tisztá által úszván, húsz lovagjaival viszsza szabadúlt vala, mind halva hagyván a’ többieket maga után.
Ez idő múlva annakutánna Szeged Városa az Ozmanoknak bírtokokban vala 1541-dik esztendőtől fogva egész 1675-dik esztendőig; ’s minthogy majd az Ozmanoknak kitsapásaik által, majd pedig az ostromló Keresztyének által gyakorta sanyargattatott, nem lehet eléggé lefesteni, melly sok ínségeket, és külömbféle nyomorúságokat szenyvedtek. Nem tuspán az Ozmanok által, hanem a’ Fülekről, Szétsénből, és másunnan oda öszve sereglett Keresztyének 336által is nagyon fogyasztatott mind a’ Törököknek számok, mind pedig a’ Keresztyénségé. Sőt magok a’ Szegediek közzűl is találkoztak, a’ kik sajnálván kedves Hazájoknak az Ozmanok’ jármok alatt való létét, fortélyosan oda szagúldván, nevezetes győzedelmekkel tértek viszsza.
Legnevezetesebb vala ezek között Balog Benedek, a’ ki születésére nézve Szegedi Fi vala, de az Ozmanoknak bírtokokba esvén ez a’ Város, Füleken neveltetett, ’s mind erejére, mind vitézségére nézve, kivált pedig a’ Törökökön véghez vitt külömbféle győzedelmei által nagyon elhíresedett. – Több nevezetes tettei között, midőn tudtára esett, hogy az Ozmanoknak egy követtye a’ Magyar Országi Erősségeknek megszemlélésére kűldettetett, midőn ez maga szinte tébolyogva ide ’s tova járkált vala, a’ Csauzt véletlenűl, lovai kipányvázva lévén kisérőivel, ’s minden véle lévő embereivel agyon verte vala. Elvévén pedig tőle a’ követségi levelet, (minthogy törökűl jól tudott) ’s a’ megölettetteknek ruhái közzűl egybe felöltözködvén, nagy gőgős kevélységgel mene-bé Szeged Várába. Midőn pedig a’ kapunál bémenne, találkozott egy valamelly tséltsáp, a’ ki másoknak azt sugdosá, hogy ez nem a’ Csauz, hanem Balog Benedek vólna: azonnal úgy fejbe üté őtet, hogy mindgyárt földre leesvén, a’ nyelve is mozdúlatlanná lett. Maga pedig a’ leglehetőbb pompával ment bé a’ Várba, holott nemtsak igen szívesen fogadtatott, hanem pénzel, és drága ajándékokkal is megtiszteltetett. Követőűl adtak pedig mellé mintegy három ezer Törököt, ezeket is a’ Szegeden kivűl lévő térségen halálba kerítette, ’s illy hallhatatlan győzedelemmel tért viszsza kedves magyar feleihez. – Találkoztak ellenben a’ Szegediek közzűl ollyak is számosan, a’ kik az Ozmanoknak ajánlásokra ismét viszsza tértek, és a’ felső, ’s alsó, külső Városokban laktak vala, a’ kiknek isteni tiszteletekről a’ Szent Ferentz’ Szerzetebéli Atyák gondoskodtak. Beszéllik, hogy idővel e’ Szerzeteseknek Szentegyházát, minthogy a’ Reformátusok is kérték a’ magok számokra, azt a’ választ adá a’ Várnak akkori Ozman Igazgatója: hogy 337öszve gyűlvén mind a’ két Fél, a’ melly győzedelmeskedik a’ másikon, azoké fogna lenni a’ Templom. Meg is jelenének mind a’ két részről a’ Vetekedők, ’s minekutánna a’ Szentegyháznak elnyeréséért a’ Hitnek dolgairól, és ágazatairól egymás között darab ideig vetekedtek, végre egy Szerzetes Fráter is engedelmet kért vala magának, hogy ő is tehetne némelly kérdéseket; mellyre a’ Várnak Előljárójától engedelmet is nyervén, majd az Apostoloknak, majd az Evangelistáknak számokról teve kérdéseket, mellyekre feleletet is nyert; de ezek után azt kérdezé: Hát Mahomedet mellyik közzé helyheztetik? Illy tréfával reménytelenűl meglobbantván a’ református Papokat, a’ Sz. Ferentz Szerzeteseknek tulajdoníttatott a’ Szentegyház, ’s még ma is megtartyák a’ Szerzetes Atyák e’ történtt dolognak emlékezetét. Midőn pedig 1676-dik esztendőben a’ több Királyi Városok is viszsza szabadíttattak az Ozmanoknak jármok alól, Szeged Városa is vólt tulajdon bírtokos Urának hatalma alá hódoltattatott. Mertzili, és Häusler Vezérek valának először is, a’ kik meghallván, Seraskiernek 8 ezer Törökökkel, és ezer Tatárokkal való közelítését, eltökéllék az említett Seraskiernek hajnal előtt való megtámadását; úgy is történt vala, mert ezer Töröknél többet levágván, három százat elfogtak, a’ többit pedig Seraskierrel egyetemben, a’ kik között vala Tökölyi is, a’ vizen által kergették. Megérkezének azonban Vallis, és Veterani Vezérek, ’s midőn Szeged Várát mintegy 19-dik Októberben ostromlották vólna: hírűl hozattatott, hogy a’ Nagy Vezér 20 ezer Tatár, és Ozmanokkal sietne a’ Szegedi Várbéli Törököknek segedelmekre, és már Szenta körűl 5 mértföldnyire vólna. Kiválogatván annakokáért négy ezer Lovasokat Vallis, Veteráni, és Barkóczi Vezérek, éjjel menének az ellenségnek felkeresésére, ’s észre vévén, hogy már nem meszsze vólnának az ellenségtől, világosodás előtt két órával megállapodtak, ’s tsata rendbe állítván a’ Sereget, lassan közelítének az ellenségnek táborához. Mihelyt a’ Tatárok észre vették elérkezéseket, azonnal nagy lármát ütöttek, ’s 338lovaikra ugrosván készíték magokat a’ miéinknek viszsza verésekre. De a’ Keresztyének sem késedelmeskedvén, jobb felől a’ Tatárokat, balról pedig a’ Törököket vitézi erővel megtámadták, ’s a’ Törökök közzűl három százat, a’ Tatárok közzűl pedig ezeret levágván, a’ többit futásra kénszerítették. Felszedvén pedig utánnok az elhagyott zsákmányokat, alig mozdúlának-ki helyből, midőn ismét tudtokra esett, hogy más tsapat ellenség is vólna hátok megett, és így kipányvázott lovaikat rendbe szedvén, ismét megállapodának, ’s hadi rendbe állíták a’ népet, és úgy várták az ellenségnek megérkezését; de midőn ezekkel új viadalba elegyedtek, maga Seraskier is elérkezett 2 ezer friss, és rendbe szedett hadi népével. Szemeikbe tűnvén ezeknek a’ miéink, nagy ordítással rohanának feléjek szemköztt, mellyet a’ Magyarok ismét hasonló bátorsággal fogadván, dühösségjeket vitézi erővel kiállották; annakutánna pedig mind szemköztt, mind óldalról az ellenségre rohanván, nagy vérontással viaskodának, ’s végre megbontván a’ rendet is sokaknak leöldösések által, szerentsésen diadalmaskodtak a’ nagy számú ellenségen, ’s elszélesztették. De ismét viszsza tért vala az ellenség, ’s mintegy ötször megújjítván a’ hartzot, mind annyiszor lett viszsza nyomattatások után, utóllyára megtsökkentek reményekben, viszsza hanyatlottak feltett tzéljoktól az Ozmanok, minekutánna a’ tsata helyen két ezernél többet hagytak halva magok után; ezeken kivűl pedig 17 ágyúkat, 2 száz megterheltt tevéket. Végre futás által kénteleníttettek megmenteni életeket. Látván félelmeket a’ miéink, sietőleg öszve szedék a’ nyereségeket, ’s viszsza tértek a’ Várat ostromló Feleikhez, és a’ Várbélieknek szemek’ láttára kifüggeszték a’ nyertt győzedelemnek jeleit, ’s 3 nagy ágyúknak durrogásai által jelt adván, az Istent magasztaló örvendetes dítséretre, békűldének egy foglyot a’ Városba, a’ ki mind a’ Vezérnek, mind pedig a’ Seraskiernek szerentsétlenségeit elő adván, javasolá a’ Várnak feladattatását. – Valamint egy részről örvendezének a’ Magyarok, a’ nyertt győzedelemen; úgy mély szomorúságba, ’s nyilván 339való jajgatásba merűltek az Ozmanok. Mert kitévén a’ fejér zászlót, alkuvókat is kűldének-ki magok közzűl, kik a’ Városnak feladattatása felől megegygyeznének: azt kérvén feleiknek, hogy feleségjeikkel, ’s a’ mennyi bútorokat, és vagyonyokat magokkal elvihetnének, szabadok lehetnének az elkőltözhetésre; a’ többek pedig a’ Várossal egygyütt a’ miéinknek hatalmokban maradnának. Tellyesíttetett kérések, és Sz. Imre Hertzeg napján kiindúlván, Temesig el is kisértettek. Elfoglalák tehát a’ Tsászáriak a’ Várost, és abban öt száz férjfiakat őrizetűl hagyván, Csanád Városának viszsza foglalására indúlának-el.
Viszsza nyerettetvén e’ szerént Szeged Városa, elszéllyedett vólt lakosai iminnen amonnan ismét viszsza térének vólt kedves lakóhelyekre, ’s megújjítván lassanként mind házaikat, mind pedig a’ Várost, semmit inkább nem óhajtottak, mint azt, hogy már valaha tsendes békeségben élhetnének; de alig kezdették megkóstolni a’ békeséget, és már Rákóczinak hada által ismét széjjel bontattak, ’s némellyek lakó helyeiket is elhagyni kénteleníttettek: mivel a’ rablás, és prédálás végett szágúldozó, Rákóczi’ részén lévőknek alkalmatlankodásai által mintegy 2 esztendeig nagyon nyughatatlaníttattak. 1705-dikben pedig három hétig viselték vala azoknak ostromlásokat. Valóban méltó ditséretekre szolgál a’ Szegedieknek, hogy azokban az időkben mindenféle hoszszas nyomorúságokat békével elszenyvedtek, ’s felégettetvén ugyan a’ külső Városok, mind azáltal a’ Várat, és Palánkat híven megtartották a’ Tsászárnak bírtokában, még pedig Katonái eránt is kivált képenvaló gondoskodással. Ez idő tájban uralkodott vala 1709-dik, és 1710-dik esztendőben a’ dög halál az Országban, melly miatt a’ Szegediek is nevezetesen károsíttattak. Míg az isteni gondviselés, és a’ közönséges véllekedés szerént Bóld. Szűz Máriának jótéteményei által végre elháríttattatott. Kitündöklött továbbá Szeged Városának Királlyai eránt való hívségjek kiváltképen, midőn 1695-dik esztendőben Häusler Fő Vezér által Temesvára nagy éhséggel ostromoltatott vala, mellyet a’ Szegediek búzával, 340borral, és egyéb lehető segedelmekkel előmozdítani elég készek valának; az ottan megölettetett Häusler Vezért pedig a’ külső Városban B. Szűz Mária Szentegyházába nagy tisztesség adással eltemetteték, melly időbéli jeles hűségjeket maga LEOPOLD Tsászár is megesmérte, és lehetőképpen megjutalmazta. Nemkülömben 1716-dikban is példás hívségjeket mutaták az Eugenius Hertzeg’ vezérlése alatt vólt hadi Sereg eránt.
Hadi viszontagságain kivűl, másféle ínségeket is szenyvedett vala Szeged Városa, kivált 1777, és nyóltzvannyóltzadik esztendőben, mert örömest megfizették vólna köblét az életnek 20 forintyával is, ha szerezhettek vólna; melly időben az éhség által többen meghalának, mint 4 százan; a’ többiek pedig nagyon elerőteleníttettek, sőt némellyeket a’ pitvarból ragadának-el a’ farkasok; mások pedig a’ szokatlan roszsz eledel miatt, tsak ugyan nyomorúságosan múltak-ki e’ világból. A’ vízáradások miatt is tetemes károkat szenyvedtek, kivált képen ez előtt mintegy 58 esztendővel, midőn az egész külső alsóbb Város vízbe merűlvén, a’ Szentegyházba hajókon, és tsónakokon kénteleníttettek magokat vitettetni. Illy külömbféle sok nyomorúságos változásaitól megszabadúlván e’ Város, most elég népes, és nagy; de hajdani vólt fényéhez nem hasonlíttathatik. Erőssége VI. KÁROLY Tsászár által kiváltképen megöregbíttetett; most pedig az egész Város napról napra ékesíttetik, szépűl, és gazdagodik, mind a’ Lakosoknak vagyonnyaira, mind pedig számokra nézve.
E’ Szabad Királyi Város három részre osztattathatik, mellynek legnevezetesebb része a’ Vár, az az, belső Város, vagy Palánka; ez után a’ külső, és alsó Város.
Várnak, és belső Városnak neveztetik az erőssége, mely téglákból rakott kőfallal, és sántzal van körűlvétetve, mellyet Szoliman Tsászár mintegy 1535-dik esztendőben építtetett. Most az egygyik részében az őrálló Katonák vagynak, másikban pedig a’ Törvényszékek által ide itéltetett rabok. Hat Szentegyházakkal díszesíttetik e’ Város, mellyek közzűl egygy a’ Minoritáké, kettő pedig az 341ó hitüeké. Oskolája, mellyben a’ Piárista Atyák tanítanak, jeles, és most a’ Böltselkedésnek Tudománya is oktattatik benne. Épűletei között számos jeles házak is találtatnak. Külső Városában pedig sóházak vannak. Itten született T. T. Dugonics András Úr, a’ ki külömbféle jeles magyar könyvei által az egész Hazában eléggé esméretes. Szélesen terjedett határja e’ Városnak 10 pusztákból áll, földgye, melly a’ Városhoz közel esik, fekete, de nagyobb része homokos. Egygyik Uradalma Csongrád, másik pedig Torontal Vármegyében van. Lakosai erős, izmos emberek, és tsínos magyar ruházatúak; köz népe földmíveléssel, barmok’ nevelésével, jelesebb polgárjai pedig leginkább dohány kereskedéssel foglalatoskodnak, a’ külömbféle kézi mesterségeknek folytatásán kivűl; határja jól termő, réttyei gazdagok, legelője tágas, marhája sok, hallal bővelkednek, gyapjúból, ’s dohányból szép hasznot vesznek, ’s valóban jó lakást szolgáltat a’ kereskedésre nézve is.
