Munkács Munkacowo
Munkács Munkacowo, magyar-orosz-német m. v. Beregh vmegyében, s főhelye Beregh vmegyének, egy kies rónaságon a Latorcza vize mellett, Ungvárhoz 6, Kassához 20, Debreczenhez 19 mfnyi távolságra. Vidéke gyönyörü, s három oldalról viruló szőlőhegyek, délfelé gazdag szántóföldek környezik, északra pedig rengeteg bikkes, tölgyes erdők s hegyek kékellenek. Népessége 4001 lélekre megy, kik közt 980 rom. kath. 1388 gör. kath. 87 evang., 895 ref. 651 zsidó. Mind ezek föld és szőlőmivelésből, mesterségekből élnek, s különösen sok gubás találtatik köztük; egyébiránt jeles szabadságokkal birnak. Van itt rom. s görög kath., és ref. anyaszentegyház, gör. kath. monostor, synagoga, régi urasági kastély, postahivatal, só-lerakó hely, a Latorczán 84 öl hosszú 6 1/2 öl széles híd, több nemesi udvar, egy nagy urasági timsófőző intézet, melly a hires romaihoz hasonló jóságú timsót szolgáltat. 6 országos vására élénk. Fél órányira távolságra nyugotra fekszik hires vára, egy lapályos térségen felemelkedő magános (isolált) szikla-hegy tetején. Magassága a hegynek 240 láb, alsó kerülete 700 öl. A vár maga, melly 1834-ben elégett, kicsiny, s benne a várparancsnokon s kevés őrségen kivül, csak kevés őrsereg szokott tanyázni; mivel számos szobákban országos rabok őriztetnek. A benne lévő kősziklába vájott kút 36 öl mélységü, s igen jó vizet ad. A vár tövében egész a Latorcza vizéig terjedő 300 ölnyi széles térség még a várhoz tartozik, Palánka név alatt, s az itteni 96 házban többnyire német mesteremberek laknak, kik egyenesen a vár parancsnoktól függnek.
Épitője e várnak Keriatovich Theodor, orosz herczeg volt 1359-ben, kit mint száműzöttet Litvaniából I Lajos kegyelembe vévén, a munkácsi nagy uradalommal ajándékozott meg olly formán, hogy ezt örökön és herczegi czimmel birhassák. Ugyan ezen herczegnek hitvese Munkácson basilita apácza kolostort állitott, maga pedig a herczeg a várost kőfallal vétette körűl, mellynek azonban jelenleg semmi nyoma nincs; továbbá basilita barát monostort s sz. Miklós czimzetü apáturaságot alapita, melly későbben 1649-ben Kisdy Benedek egri püspök alatt, püspökségre emeltetett, s a püspöki helytartó (Vicarius) ugyan az egri püspöktől függött egész az 1776-iki évig, a midőn tulajdon megyés püspököt nyert, az esztergomi érsektől függendőt, egyszersmind a püspökség tapolczai apátursággal gazdagittatott. Mag nélkül kihalván a Keriatovich nemzettség, az egész uradalom s vár visszaesett a koronára, s mint koronai jószág nevezetes kiváltságokkal ékesittetett. 1425-ben más több városokkal együtt György serviai despota kapta meg cserében, Nándor Fejérvárért, (Belgrád). A mohácsi ütközet után Zápolya János foglalta el. Későbben hol a császári seregek, hol az erdélyi fejedelmek birtokában volt, kik a fekvése miatt különben is erős várat izmos bástyákkal, sánczokkal még jobban megerősitvén, felette fontos menedékhelylyé alakitották s féltőbb kicseiket, itten őriztették. Tököly Imrének Konstantinápolba való hurczoltatása után, Caprara cs. k. hadvezér Munkácsot is elakará foglalni, de ezt a szerencsétlen özvegy Zrinyi Ilona elszánt férfias bátorsággal oltalmazta annyira, hogy csak három esztendei megszállás után keritheté kezére 1688-ban jan. 14-én, a midőn mind maga, mind első férjétől nemzett gyermekei, t. i. a 12 éves 2-ik Rákóczy Ferencz, s Rákóczy Juliánna Bécsbe vitettek; a várban találtatott kincs, levéltár, s azon arany pálcza és sisak, mellyet Tököly, a török császártól ajándékban kapott, elkoboztattak: a fényes csarnokok, s a váralját ékesitő pompás kertek ismét semmivé tétettek.
Későbben Rákóczy Ferencz a várat ismét elfoglalta, de legyőzettetése s kivándorlása után királyi joszággá lett s mint korona uradalom gr. Schönborn nemzetségnek adatott cserében a mostani tiszamelléki kerületért, s most is ezen nemzetség van birtokában, kinek számos javitásaiért, a miveltség terjesztéséért, s más javitáséért sokat köszönhet ezen vidék.
