Kethely
Kethely, kis magyar helység, Komárom-, most Esztergom vmegyében, a vértesi erdők nyugot-déli szélében, Kisbértől 5/15, Tatától 1 14/16, Komáromtól 2 5/16, Moortól Fejér megyében, melly utolsó postája, 1 4/16 állomásnyira. A helységtől inkább nyugotnak terjedő határát ugyan e részben puszta Bottyán és Ette, éjszakról Császár, keletről a Moorhoz tartozó dobosi puszta; délről Sárkány és Kisbér környezik. Van egy tava, egykerekü malommal. Földe dombos, nagyobb részt homok. Ette felé jobbacska; rétei Ette és Bottyán felé jók. A Hidegkut ere a dobosi határ felül ered, s az egész határt végig futja, vize igen jó italu, s ámbár árnyéktalan helyeken jár, legnagyobb forróságban is igen hideg. Van a Császárról átnyuló dobsai hegyen meglehetősen mivelt szőlőhegye. Sertéstenyésztése a nép szorgalma közt fő figyelmet érdemel. A kethelyiekről, császáriak és ászáriakról megjegyzendő, hogy ők egyéb megyei lakosoktól egészen különválva, viseletükben, szokásaik s életmódukban, sőt szókiejtésükben is inkább a veszprémmegyeieket követik. Az erdőszélben látszik egy földvár régi nyoma, s e hely most is várhegynek neveztetik. A határ az 1847-dik évben szabályoztatott urbéri tábla szerint számlál 37 jobbágytelket. Telkes van 54, urbéri házas zsellér 45. Lakosainak száma 810 lélek, ebből 449 r. kath., 200 ágostai, 156 ref., 5 zsidó. Különös emlitést érdemel, hogy itt mind a 3 felekezetnek van leány-gyülekezete, de anyagyülekezete egy sincs. F. u. gr. Eszterházy Miklós.
