Esztergom
Esztergom, (németül Gran, latinul Strigonium), királyi város, Esztergom vgyében, a Duna jobb partján, igen szép vidéken, Budához 6 mfd. távolságra, s közel tul a Dunán a bécs-pesti vasutvonalhoz. Elosztatik 4 részre, u. m. a tulajdonképeni királyi városra, a vizivárosra, Szent-György, és Szent-Tamás külvárosokra. A belváros utczái elég rendesek, házai többnyire földszintiek ugyan, de csinosan épültek fa- és cserép zsindelyre; piacza tágas. Van itt kath. paroch. és kórházi szentegyház, egy igen csinos uj kath. templom, Sz. Ferencz szerzetesi zárda templommal együtt, n. e. óhitü imaház, vármegyeház, városház és kath. kir. gymnasium, mellyben a sz. benedekiek magyarul tanitanak, tanitóképző-intézet, kisdedovó, érseki praeparandia, mellyben a theologiát végzett ifjak gyakorlatilag készittetnek a lelkészi hivatalra, takarékpénztár, postahivatal. Határa a városnak tágas, mert számlál 3051 h. szántóföldet, 1622 h. rétet, 4548 hold legelő, 1137 hold szőlőt, és 3277 hold erdőt a Duna ligeteit és szigetjeit is beszámitva. Fekete homokos szántóföldjei termékenyek, kivált igen jól termik a kukoriczát; legelője nagy részben homokos; szőlőhegye kedves izű fejér és vörös borral, sok gyümölcscsel kedveskedik. A most leirt királyi várostól északra a Duna és a várhegy közt terül el a viziváros, melly az érsek birtoka. Hajdan erős kőfalak és bástyák védelmezték. Emlitést érdemelnek itt a vár, egy a Duna partjára dülő hegy ormán. Ez a régi időkben nagy erősség, s fejedelmek, érsekek, török basák lakhelye volt; jelen időben diszesitik a néhai Rudnay Sándor esztergomi érsektől 1822-ben épittetni kezdett roppant székesegyház, melly ha felépülhet, csalhatatlanul első temploma leend hazánknak. Nézésre méltók benne a fő oltárkép, az István királyunk kereszteltetését ábrozoló; a templom alatti magas és világos sírboltban a korán elhunyt Ambrus főherczeg s primás emlékszobra. Ugyancsak a vár ékességére szolgálnak a káptalanbeli urak nagyszerü lakházai, s egy nézést érdemlő vizerőmű. A vár alatti vizivárosban van egy kéttornyu pleb. templom, az eltöröltetett barátok zárdája, érseki kastély, kaszárnya, derék vendégfogadó a Duna hiddal átellenben. Határa a vizivárosnak kicsiny, mert csak 62 holdból, u. m. 35 h. kaszállóból, 20 hold gyümölcsöskertből, és 7 h. beltelekből áll. A királyi várostól keletre hegy oldalban fekszik Szent-Tamás mezőváros, melly hajdan a helybeli prépostság, mostan pedig a káptalan birtoka. Van itt egy synagóga, jól dotált kórház, keserűforrás és egy 40 lépésnyi széles melegtó, melly soha be nem fagy. Külső határa nincs, hanem az ide csatolt Urkut pusztán bir 1300 kapa szőlőt. Végre Szent-György mezőváros a vártól keletre a Duna parton huzódik el, s hajdan gazdag prépostsággal és káptalannal birt. Van egy kath. plébániája, s 4151 hold határa, mellyből beltelek 94 h., szántóföld 661 h., rét 134 h., legelő 660 h., szőlő 1136 hold, és erdő 1527 hold. – Népessége Esztergomnak 11,454 lélek. Ebből esik a városra 7352, vizivárosra 812, Szent-Tamás mezővárosra 1594, Szent-György mezővárosra 1696 lakos. Vallást illetőleg, kevés zsidót, s még kevesebb óhitüt és protestánst kivéve, mindnyájan romai katholikusok; nyelvre nézve pedig nagy részben magyarok. Foglalatosságuk föld- és szőlőmüvelés, kézmüi és kereskedési ipar. De legnevezetesebbé teszi Esztergomot az, miszerint székhelye az esztergomi érseknek, ki primása, s igy első és fő papja hazánknak; valamint székhelye egy gazdag káptalannak. Az esztergomi érsekséget sz. István király állitotta 1001-ben s az érseket fő papi személynek tevé egész országban. Ugyancsak az esztergomi érsekek hajdankorban fő és titkos kanczellárjai (czímet illetőleg most is), sőt több izben helytartói voltak királyainknak; III. Károly idejétől fogva pedig hivatalbeli herczegi czimet viselnek. Egyházi megyéje kiterjed egész Esztergom (t. i. a hajdani); Hont, Pozson vgyékre, Nyitrának nagyobb részére, Komáromnak (a hajdaninak), Nógrádnak felére, Barsnak 2/3dára, Győrnek és Pest-Pilisnek kevés részére Budapestet is befoglalva. Van benne 1 fő s 2 társas káptalan, 2 jövedelmes apátság, 7 valóságos prépostság, 471 plebánia, 3 seminarium, 27 szerzetesház, 7 apácza monostor, 8 fő és 38 alesperestség. – Esztergom eredetét, viszontagságait sűrű homály fedi, s csak annyit tudunk, hogy hazánk első századjában Pannoniának legszebb, leggazdagabb városa s lakhelye vala fejedelmeinknek, királyainknak; a minthogy szent István apostoli királyunk is itt született és itt koronáztatott meg. Ez időben Rogerius és Bonfin gazdag szentegyházakkal, fényes csarnokokkal ékeskedő, nagy kereskedést folytató városnak rajzolják, mellyben a francz, olasz, németajku jövevények egész utczákat képezének. E dicső virágzását Esztergomnak legelőbb a tatárok tiprák el 1241-ben, a midőn házait felgyujtván, a váron kivül mindent elpusztitottak. Igyekezett ugyan IV. Béla királyi bőkezüséggel helyreállitani a várost, de elébbeni fényébe soha nem hozhatta; királyaink előbb Visegrádot, majd Budát választván lakásul; sőt 1543-ben a törököktől elfoglaltatván, s ez által számtalan véres ostromokat, pusztitásokat, öldökléseket szenvedvén, miután az érsek és káptalan is odahagyná, egészen elaljasodott, s oda lett. A török kiüzetésével ujra kezde éledni Esztergom, s 1708-ban királyi városi rangra jutván, továbbá 1820-ban az érseket Pozsonból, a káptalant pedig Nagy-Szombatból visszanyervén; ezentul ha nem régi fényét, legalább polgári gyarapodását alaposan remélheti.
