Diós-Győr
Diós-Győr, régi magyar mezőváros, Borsod vgyében, a kies diósgyőri völgyben, Miskolcztól nyugotnak 1 órányira. E völgy, mellyet némellyek természeti szépségéért s kiességéért, magyar tempének szeretnek nevezni, Miskolcztól kezdve Diós-Győr városig egyenes sikságban terül, innen feljebb a Bikk hegység közt apródonként szűkülő térséget képezvén, végre hegyszorosok közt vész el; Felső-Győr s Alsó s Felső-Hámor helységeket is magában foglalván. Északkeletről e völgyet jó bort adó szőlőhegyek, délről nyugotról és északról pedig erdőkoszorus hegység környezi, melly nyugot-északi szorosai közt meredek szikla-emelkedésekkel lepi meg a szemlélőt; csak keletnek – Miskolcz felé nyilik meg a vidék, merre a völgyet s várost keresztül csörgő Szinva patak a Sajóba siet. A diós-győri határ a felső-győri, alsó-felső hámori, ó és uj-hutai hámorokkal össze levén mérve, egész kiterjedése 29,992 h., mellyben azonban a belsőtelek s mivelési használaton kivüli földek nincsenek felvéve, hanem a nevezett mennyiségből 741 hold szántóföld, 3410 hold rét, mellynek egy része szinte fel van törve, 1101 h. szőlő, 24740 hold erdő. – Tulajdonképeni Diós-Győrön van 20 1/8 urbéri telek, mellynek illetőségin kivül, haszonbér czim alatt évenkinti 300 váltóforint fizetés mellett birnak a lakosok 557 köblös irtvány-földet, a többi mind majorság. A föld minősége kevés nyirokkal vegyes agyag, melly vizmosások által nem rongáltatván, könnyü miveletü, s tiszta buzát, kukoriczát, árpát jól terem. Azonban a határ szántás alá mivelt része, szük volta miatt, a lakosokat termésével koránt sem elégiti ki; hanem azok kénytelenek élelmöket mésszel, gyümölcscsel való kereskedés és fuvarozás által keresni. A szőlőmivelés és gyümölcstenyésztés is egyik ága a nép iparának, nemcsak a szőlőhegyeken, sőt magában a városban is, de kivált a vele összefüggésben levő Felső-Győrben igen szép s terjedelmes gyümölcsösök vannak. – Az állattenyésztés silány karban van, mert még a vonó jószág részére is idegen határokból kell élelemről gondoskodni; azért a lakosok borjut igen keveset nevelnek fel, inkább gyenge korában vágóra adják. Lakosok száma 2886 lak., kik közül 1290 r. kath., 2 gör. kath., 1238 ref., 294 evang., 53 zsidó. Nemes és tisztesb rendüek száma 203, telkes jobbágy 137, házas zsellér 450, lakó 20, 34 mesterember, legény 20, inas 11, kereskedő szinte van 1. Mind a rom. kath., mind a reformátusoknak helyben van derék tornyos templommal ellátott anyaegyházuk, ez utóbbi két lelkészszel, amahoz Felső-Győr is hozzá csatoltatott; az evangelikusoknak is van imaházuk s iskolájok, egyébiránt Miskolczhoz kebeleztettek. A zsidók imaházán kivül számos tiszti lakok s derék kőépületek ékesitik a várost. A város körül különböző gyárak léteznek, mellyek rendesen a köz életben diós-győri név alatt fordulnak elő; igy a felső-győri határban van egy papir-gyár, az alsó-felső hámoriban nagyszerü vasgyár, az uj-hutai részen az ugynevezett Gyertyánvölgyön végre üveghuta. Ezek közül a papirgyárról és üveghutáról itt értekezünk, a vasgyárt azt illető helyeken Alsó- és Felső-Hámornál adjuk elő.
A diós-győri papir-gyár Felső-Györ és Alsó-Hámor közt hegy alatt fekszik, tulajdonosai négy részvényesek, u. m. Fiedler Károly, Sandvoss Ernő kassai, Gotthard György szepességi, és Lichtenstein József miskolczi kereskedők. A derék gyárépületek a részvényesek tulajdonai, kik csak a telektől fizetnek az illető földes urnak mérséklett földbért. E gyár alaptőkéje 120,000 váltó forint, forgó tőkéje 60–70,000. – Naponta egy gyárvezető igazgatása alatt 70–80 egyént foglalkoztat, kiknek évi napi bére 16–17,000 vftra rug, ide nem értvén azonban a külmunkásokat, mint fuvaros, rongyszedő stb. A munkások főkép diós-győriek, de vannak a szomszéd helységekből is, s leginkább magyarok, téli időben rendesen felette megszaporodnak, nyárban pedig felette megfogynak, mi ügyességök gyarapodását nagyon gátolja. A gyártermény-mennyiséget, annak különfélesége miatt teljesen meghatározni nem lehet, mindazáltal azt kerekszámmal 10,000 rizma meritett finom s közönséges iró meritett papirra tehetjük, mellynek rizmájától legalsó ára 4–5, legfelső 15–16 vft levén, az évi termény összes ára középszámmal a gyári alaptőkét egyensulyolja, mi annak virágzását tünteti fel. Lerakóhelyei vannak a gyárnak Pesten, Miskolczon és Kassán. Elevei megrendelések főkép Pestről jőnek, kivált 1846 óta, midőn a gyár az Iparegyesület által az Iparműkiállitáson ezüst érdempénzzel tiszteltetett meg. – A gyertyánvölgyi üveghuta a bükki erdőség közt Miskolcz és Egertől majd egyenlő távolságra fekszik. Telke az uradalomtól a gyártulajdonosnak ingyen adatott által, csupán azon okból, hogy a különben semmi kelendőségü fának itt e huta által némi kelendőség szereztessék. A huta igazgató tulajdonosa Sír József. Az épületekben, mellyek szilárd anyagu uj épületek, fekvő alaptőke 30,000, a forgó tőke 8,000 ezüst forintra rug, mellyből 2000 pft munkabér. A gyár rendesen egy kemenczével s 9 legénynyel dolgozik, szolgálatára állván ezen kivül az ide közel levő Répás volt kamarai üveghuta telep 20 párból álló lakossága, kik leginkább favágás, hamuégetés s békasó-ásással foglalkoznak. A nevezett egy kemencze készit évenkint 8400 kopa fehér és zöld üveget 8400 pft, 2000 kopa tábla-üveget 2800, összesen 11,200 pft értékben.
Diós-Győrön keresztülfolyik a hámorokat, papirgyárt és számos malmokat mozgató Szinva patak. Van a város felett egy régi váromladék, ez alatt nagy terjedelmü mocsáros hely, mellyből a viz soha ki nem apad, közel ehez volt hajdan az itt mulató királynék fördő helye, mellynek maradványai most is látszanak: de nem messze van az ugynevezett Tapolcza melegfördő is, hol és a számtalan nevezetü hegyek kies völgyein levő mulató helyeken a szomszéd miskolcziak sok vig napokat töltenek. A hegyek között, közel a várhoz nyugotra van egy kis forrás, melly minden évben Sz.-György nap körül megárad s kipatakzik, két három hét mulva ismét elapad, s ugyanezért Sz.-György patakának neveztetik. – Ugyancsak e hegyek több apróbb, nagyobb barlangokat, számos tebereket mutathatnak, tetejöket néhol fenyő-erdő is ékesiti. Birtokos a kir. kincstár.
Diós-Győr hajdan keritett város volt, s még mult század elején 1730-ról Bél Mátyás azt irja, hogy saját szemeivel látta a falak romait, s a régi templom nagyszerü maradványát. A pompás várkertet a fördők vizei nedvesiték s jeles halastava jó izü halakat táplált. Ezeknek azonban már vége, csak a vár mohos romfalai állanak fen. Már a magyarok kijövetelekor kellett itt várnak lenni, mert Béla névtelen jegyzője már azon időre emliti Geuru (mellyből lett később Győr) várát. Azonban a most romban álló várat, Nagy-Lajos király leánya Mária kezdte épitetni. Birta ugyanezt Beactrica Hollós Mátyás özvegye (l. Heltai 188 l.), később Mária Anna II. Lajos neje birtokába került, ki itt is lakott, mint ezt a Négyesy család beiktató levele is bizonyitja, mellyben Máriának Diós-Győr várban kelt adománylevele emlitetik; és ugyancsak a vár egyik kapuja felett következő felirás olvasható „MARIA DEI GRATIA HUNGARIE ET BOHEMIE C REGINA 1526. – A torony felett ugyan ő tőle 1525-ről volt egy felirás. A vár faragott kövekből, jeles czirádákkal s pompásan volt épitve. Darab ideig mindig a királynék birtokában maradt; később birtokosai voltak Enyéngi Török István, Perényi Gábor, Balassa Zsigmond, kiről a koronára szálván, később a Halleroknak ajándékoztatott s idő jártával jött ismét vissza a kincstár birtokába. E vár három izben lett a romboló kezek s tüz martaléka. Elpusztitották ezt elsőben a tatárok IX. Béla alatt, kik azon völgyben ütöttek tábort, melly közel a várhoz ma is tatárárkának neveztetik. Másodszor földulták a törökök, kik a vár és város lakosait Kőmása nevü hegyen tul, az ugynevezett Kékmezőn tönkre tették, hol a cserfák alatt ma is több sirhalmok láthatók. Harmadizben elégette gróf Teleki kassai várparancsnok. Ugyanis ez időben a hajduk német katonákkal együtt szállásolván a várban, midőn innen Kassa felé átszállani indulnának, összeesküvés következtében a szinte különböző németeket Miskolcz és Diós-Győr közt, Bodon völgyén megtámadván, azokat egy szálig legyilkolák, egy öreg németen kivül, ki az öldöklésnek hirmondója lenne. Ezt gr. Teleki meghallván, Kassáról megjelen; a várat ostrommal beveszi, az összeesküvés fejeit fejökkel lakoltatja; a várat is minden ékességétől megfosztván feldulta. A vártemplom legnagyobb harangja Kassára vitetvén, még most is szolgál.
1561. Fáncsy Borbála, Gyarmathi Balassa Zsigmond özvegye Diós-Győr várat, illetőségeivel együtt I. Ferdinándnak örökbe vallja.
1577. Zalathnay János itt a Miskolczon birt részjószágai iránti végrendeletet tevén, azokat fiának Mihálynak és leányának Ilonának, ezek kihalása esetében pedig István és Bertalan testvéreinek hagyja; végrendelete végrehajtóiul Ország Borbála, Török Ferencz özvegyét, Paczola Jánost, Csernel Tamást, Csömöri Ferenczet és Szény Bertalant nevezvén ki.
1602-ik évi 14. t. cz. Borsod és Torna megyét kötelezi e vár kijavitására.
1618: 53. őrsereget rendel ide.
1619. E várost a Török-Nyári család birta, mint ez itteni több inscriptiókból kitetszik. Ugyanis e nevezett évben Nyári István lakóházát szőlővel s irtványfölddel együtt Csapó Tamásra s ivadékaira irja által.
1637. Ugyancsak Nyáry István hüséges szolgálata jutalmául Antalffy Mihálynak és örköseinek ajándékoz örök joggal két elhagyott jobbágytelket.
1638: 12. a vár leromboltatván, annak felépitését parancsolja.
1649: 86. Csongrád megye köteleztetik a vár felépitésire.
1651. Kun Ilona, Halka György özvegye, szabadtelki házát, mellyet gr. Haller Györgytől és fiától Sámueltől vett, Rácz Pálnak és maradékainak adja el.
1655: 3. Az itt tanyázó lovasság száma 150, gyalogságé 250 főre határoztatik.
1681: 6. ujra a vár felépitése parancsoltatik.
1702. A királyi ügyvéd Koos István, Chruchány Demeter s más diós-győri közbirtokosok ellen, némelly a koronához tartozó részek visszafoglalására pert indit, mellyet azonban 6 marka teherrel letett. – Azonban ugyanazon évben idősb. b. Haller Sámuel ellen kezdett pert a diós-győri birtokokra nézve, mellyek meg is itéltettek. Ennek folytán
1744. b. Haller Sámuel, Sámuelnek fia, ugyis mint vérrokonai jogainak fentartója, pert indit az egri káptalan, királyi ügyész, Almásy János, Fáy László és Bossányi Kristina, Szemere György özvegye ellen, azon oknál fogva, mivel attyától azon jószágai vétettek el a királyi ügyész által, mellyeket Bossányi Kristinától kapott cserében, holott a cserében adottakat Bossányi Kristina még birja. Különben is a diós-győri vár 1608: 22 t. cz. szerint közszükségekre levén ajánlva, az tőle csak egyszerüen el nem itéltethetett, hanem legalább az inscriptionalis sommát le kellett volna fizetni, mellyet ezennel, mennyiben még megtéritve nem volna, megitéltetni kér. És a per ugyanennek megitéltetésivel fejeztetett be.
