Akli
Akli, puszta, Veszprém vármegyében, hir szerint: hajdan Akol név alatt isméretes, a mit az előbbi birtokos: Burkus Silezita Henrikovini Cisterczi barátok, Aklnak elnevezvén, ebből azután a mostani neve lett; fekszik Cseszneki járásban, délnyugoti részén, a megye széle felé megyebéli mezőváros Zircz, falu Lókut, puszták Pénzeskut, és Szépalma határi közt, kerekded formában. Régen csupa erdőség volt, azonban irtások által most abban, nagyobb terjedelmű szántóföld, kaszálók, és legelők is lettek; az erdő egy vonalban, csak a déli részén maradván. Kivéve egy a többi épületektől távolabb, a határ széléni juh akolt, – itt nevezve lenni szokott: Putrit, – a puszta közepén vannak jó anyagból készült minden épületek: egy a látogató uri vendégek elfogadhatására is, csinos alakban, középen néhány szépen bútorozott szobákból, emeletre vett ház; mellyben a majorgazda, s a gazdasághoz kellő cselédek laknak; ennek egyik végén, egy díszes kápolna egy oltárral, mellyben rendes időkben, a sz. mise szolgálat és a körnép ajtatoskodása tartatik; ezen ház folyta, és körében vannak a gazdasági több épületek is; a juh, ökör, ló, tehen istálók, baromfi-ólak, göböl hizó helyzetek, félszerek, csürök; ezen épületek napkeleti egész részét pedig, egy szép reményű, már most is hasznos gyümölcsös kert foglalja el. Ezen épületek tömegétől nem messze, a Gerencze patak által elkülönözve, vannak egy utcza sorban, tartozásbeli szolgálatjaikra nézve örökös szerződésű 14 lak, jó anyagból és keményre, azonban szalmafedélre készült házaik, az egyenkénti 2 % hold belső telkeikkel, a 15-dik házban, az erdőkerülői lakás, s korcsmáltatás, a lakok egyikénél pedig – bizonyos megegyezkedésből – egy az Apátság résziről, a pusztai gyermekek tanitására évenkint fizettetni szokott egyén lakása lévén, a tanulók számához képesti helyzetében; ki egyszersmind a számadó majorgazdának ellenőrje is. – A lakók szerződéses pusztai cséplők, és mint illyenek, egyébiránt napszámaikkal, s bérlett földek használatával szerzik élelmöket; más vonó-marhájok hiányában azonban, teheneiket igában is használják; mesterember köztök nincs; ők többnyire német ajkuak, mind r. kath. 133 lak., kik között férfiu 70, nő 63. – A puszta déli részén ered a Gerencse patak, melly innen Pénzeskut, s Bakonybél, azután Kopán falu felé fordulva, a Marczaliba foly, s melly, ha eredetileg csekély is, esőzésekkel a hegyekrőli vizeket magába szedvén, megáradni és károkat tenni szokott. Nem messze ezen patak eredetéhez, láthatók egy régi templom omladéki, mellyről azonban semmi más hir. – Keresztűl a pusztán megy Palota s Veszprém tájról, a somhegyi üveghuta mellett, Bakonybélbe, egy meglehetős jó ut, jó hidakkal ellátva. – A puszta egyébiránt egészlen majorság, annak mostani birtokosa a Zircz, Pilis, Pásztói egyesült Apátság alatti ciszterczi barátok szerzete; áll összesen 2142 600/1200 holdból, mellyben a szántóföldek 252 h. okszerű váltógazdaság folytatása mellett teremnek: buzát, rozsot, árpát, zabot, jó lencsét, borsót, bőven kölest, krumplit, pótlék-takarmányokat. Kaszálló 452 h. terem jó szénát, és sarjut; legelő 436 h. nemesitett birkanyáj és a zirczi zárda szükségét pótolni segítő, kevert fajú fejős tehenek számára is; erdő 926 h., mellyben 10 holdnyi szurkos fenyves tábla is, tölgy, cser, de inkább bükkös, mellyből rendezett felosztással, évenkint sok tűzi, épület s szerszámfa kerül, szén égettetik, de a melly igy irtattatik is; – kert még: 26 600/1200 h., s kopár kerület 50 h. – Földje a pusztának többnyire agyagos, csak kevésben kövicses. – Némelly években, a köz szükséget elősegitőleg, azonban a gazdászati nyeresség végből is, hizlaltatnak ezen pusztán, száras takarmányon, számosabb göböl ökrök is; mint fiók majorban pedig, a zirczi zárdaiak élelmezéséhez, folyvást tenyésztetik itt a baromfi is.
