TÁRCA
33TÁRCA
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság a háború befejezte után először 1945. évi augusztus hó 6-án tartott igazgatóválasztmányi ülésén jött össze Szentpétery Imre elnöklete alatt. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, megemlékezett a Társaság egyik másodelnökének, dr. Varjú Elemérnek Buda ostroma után bekövetkezett haláláról, méltatta a Társaság érdekében végzett munkásságát és tudományos kutatásainak eredményeit. Bejelentette, hogy Czobor Alfréd, a Társaság eddigi titkára vidékre költözött és titkári tisztjéről leköszönt. Ennek következtében gondoskodni kell helyének ideiglenes betöltéséről éppen úgy, mint ahogyan pénztárosának, Schiller Rezsőnek a helyét is be kell tölteni. A titkári tisztre Bottló Béla igazgatóválasztmányi tagot, pénztárosnak pedig Nagy István magyar nemzeti múzeumi gazdasági igazgatót ajánlotta. Az igazgatóválasztmány a javaslatot elfogadta.
Az elnök ezután beszámolt a Társaság helyzetéről. A nehéz közlekedési és érintkezési viszonyok miatt nem állapítható még meg, hogy a Társaság milyen személyi veszteségeket szenvedett. A háború utáni gazdasági helyzet, különösen a bankzárlat következtében a Társaság anyagi helyzete, mely azelőtt biztos alapokon nyugodott, most teljesen bizonytalan, a pénztárkönyvek a Magvar Nemzeti Múzeum gazdasági hivatalában elégtek.
Az igazgatóválasztmány a Társaság működésének további fenntartása mellett foglalt állást.
Az elnök ezután ismertette a Társaságnak az egyesületek működésének felülvizsgálatát szabályzó 20.165/1945. B. M. számú rendelettel kapcsolatosan készített jelentését.
A Társaság 1945. évi rendes közgyűlését 1945. évi október hó 22-én tartotta, melyet a közgyűlés anyagát, a tisztújítást előkészítő igazgatóválasztmányi ülés előzött meg.
A közgyűlés a megüresedett másodelnöki helyet a ciklus hátralevő részére Tóth László igazgatóválasztmányi taggal töltötte be, majd a titkári tisztet minthogy az 1945. esztendővel Czobor Alfréd titkári megbízatása lejárt és tisztéről lemondott –, az 1946–50-es ciklusra Bottló Béla igazgatóválasztmányi taggal töltötte be és ugyanerre az. időre megbízta a folyóirat szerkesztésével is.
Az igazgatóválasztmány megválasztott tagjai: Czobor Alfréd, Fekete Lajos, Isoz Kálmán, Kumorovitz Bernát, Váczy Péter, Bartal Aurél, Sarlay Soma, Ember Győző, Tomcsányi Tamás és Papp László. A számvizsgáló bizottság egy évre megválasztott tagjai: Borzsák István, Donászy Ferenc és Fügedi Erik.
A Társaság az 1946. évi rendes közgyűlését 1947. évi március hó 20-án tartotta meg. Az elnök a megjelentek üdvözlése után bejelentette, hogy az 1940. esztendőben – az Alapszabályok értelmében – hat évre megválasztott elnökségnek a működése 1946. esztendővel lejárt, a közgyűlés első feladata az új elnökségnek a megválasztása. A választás 34tartamára az elnöklést Szalay Gábor igazgatóválasztmányi tag, mint korelnök vette át. A választás megejtetvén, a közgyűlés a Társaság elnökéül Szentpétery Imrét, másodelnökükül Jánossy Dénest és Tóth Lászlót választotta meg további hat esztendőre.
Ezt követőleg a közgyűlés az igazgatóválasztmányból alapszabályszerűen kilépő Deér József, Házi Jenő, Iványi Béla, Kossányi Béla, Miklósy Zoltán, Szalay Gábor, Szinyei Merse Jenő, Timon Béla eddigi igazgatóválasztmányi tagokat a következő hat esztendőre, Kovács Lajos, Borsa Iván, Fára József, Sinkovics István, Elekes Lajos, Bánrévy György, Győrffy György, Fügedi Erik rendes tagokat, valamint Bakács Istvánt az időközben megüresedett helyekre a Társaság igazgatóválasztmányának tagjai sorába választotta. A számvizsgáló bizottság tagjaiul a következő esztendőre Donászy Ferenc, Tomcsányi Tamás és Bélay Vilmos választattak meg.
Az elnök ezután hálás köszönetet mondott a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, valamint a magyar külügyminisztériumnak, továbbá a Magyar Országos Levéltárnak azokért az anyagi támogatásokért, melyek lehetővé tették azt, hogy a Társaság ismét elindulhatott a már hatvannégy esztendeje megkezdett úton, hogy egyesítse a történelem segédtudományainak művelőit és kedvelőit, kiadhasson e tárgykörbe vágó értekezéseket és felolvasó üléseket tarthasson. Külön köszönetet mondott a Magyar Nemzeti Múzeum elnökségének azért, hogy a Társaság ülései számára tanácstermét mindenkor rendelkezésre bocsátotta.
A Társaság ülésein Váczy Péter: Anonymus és a Justinus-kivonatról, Szentpétery Imre: Adalékok a parasztcsaládok leszármazása és története kutatásának módszertanához címen olvasott fel.
Hivatalos értesítő a Magyar Országos Levéltár gyarapodásáról. Előző évfolyamainkban eddig azokról az örvendetes szaporulatokról adtunk évről évre tájékoztatást, melyekkel a Magyar Országos Levéltár magánlevéltárainak és levéltári gyűjteményeinek osztálya gyarapodott. Most azonban ettől a, szokástól eltérően elsősorban – sajnos – azokról a veszteségekről, azokról a fájdalmas károkról kell beszámolnunk, amelyek az Országos Levéltár említett iratállagait a háborús cselekmények következtében érték.
1944 tavaszán hazánknak a németek által történt megszállásával kapcsolatosan mind sűrűbben megismétlődő légitámadások következtében egyre sürgetőbbé vált a gondoskodás az Országos Levéltárban őrzött nagyértékű forrásanyag fokozottabb védelméről. A szükséges intézkedések megtételénél azonban nagy nehézséget okozott az a körülmény, hogy az Országos Levéltár épületét annak idején a várbeli alagutak betömésével létesített betontömbre emelték és így, megfelelő pincehelyiségek hiányában, a Levéltár épületével kapcsolatos földalatti óvóhelyeket nem lehetett létesíteni. Kezdettől fogva kétségtelen volt, hogy már az állandó légitámadások következtében is igen aggályos a levéltári anyagnak az elszállítása az Országos Levéltár épületéből. De a levéltári anyag eredeti helyén való megőrzése mellett szólt az a körülmény is, hogy a hadviselés menete: az ország egyes területeinek biztosabb vagy kevésbbé biztos volta, a mostani háborúban kiszámíthatatlan volt. Ennek következtében elszállításuk esetében a levéltári anyag a háborús viszontagságoknak éppen úgy, vagy talán még nagyobb mértékben lett volna kitéve, s ehhez járult volna még ezen felül a megfelelő gondozás és szakszerű kezelés lehetőségének hiánya is. Az Országos Levéltár vezetősége a helyzetet mérlegelve minden nehézség és akadály ellenére is úgy döntött, hogy az iratokat az, Országos Levéltár épületében hagyja meg. Az iratállagok egyrészt a raktártermeknek szakértők megállapítása alapján legvédettebbnek nyilvánított részeiben nyertek elhelyezést, másrészt pedig a raktárszárnyak alagsori összes ablakait támfalakkal elzárattuk s az Országos Levéltár legértékesebb iratai ezekben kaptak óvhelyet. Ezen felül ennek az anyagnak egy részéről s köztük a családi levéltárak középkori okleveleiről készített filmfelvételeket az Országos Levéltár épületén kívül őriztettük. E munka során a családi levéltáraknak megközelítőleg 25.000 db középkori okleveléről 36.000 db felvétel készült.
Az ostromot megelőző légitámadások az Országos Levéltár épületében semmiféle károsodást sem okoztak. Budapest ostroma idején azonban megváltozott a helyzet. Ekkor ugyanis az Országos Levéltár épülete ötven napon keresztül tűzvnalban állott, aminek következtében sorozatos belövések érték. A helyzetet még az is súlyosbította, hogy január közepén német fegyveres csoport erőszakkal betörve az Országos Levéltár főkapuját, a nagyobb befogadóképességű alagsori raktártermet főkötözőhelynek, illetőleg kórháznak foglalta le. A betegek számára helyet biztosítandó egy részét ebből a raktárteremből néhány óra leforgása alatt ki kellett hordani és azokat az akkor már a légnyomások következtében földszinti raktárakba átszállítani. Az alagsori raktárban visszamaradt anyag pedig ezért szenvedett súlyos veszteségeket, mert – nem lévén az Országos Levéltárnak kórházi berendezése – a sebesülteket az állványokról leemelt iratokra helyezték. Az iratok egy része ekkor nagyon szennyeződött, sok irat teljesen megsemmisült.
A levéltár épületének kórház részére történt lefoglalása más súlyos következményekkel is járt. A betegek szállításával kapcsolatos; nyilas katonaság tevékenysége fokozódott az épület körül, ami az orosz tüzérség figyelmét az Országos Levéltár épületére irányította. Az Országos Levéltárnak az épületben tartózkodó tisztviselői hiába figyelmeztették a német kórházparancsnokságot az ott őrzött pótolhatatlan értékek veszélyeztetettségére s hiába kérték, hogy az épület környékéről a katonai gépkocsikat távolítsák el s korlátozzák a katonaság mozgását, minden kérés és tiltakozás eredménytelen maradt. Így történt hogy egy becsapódott foszforos lövedék az egyik III. emeleti raktárhelyiségünket lángba borította. A hatalmas tűz összegörbítette a vasállványokat, megolvasztotta a drótüveg járdákat s minthogy a kifejlődött óriási hőség miatt a raktártermet még megközelíteni sem lehetett, ebben a raktárteremben – ahol korábban a kormányhatósági és egyéb közlevéltárak mellett családi levéltárak és levéltári gyűjtemények is elhelyezést nyertek – az egész levéltári anyag elhamvadt. Minthogy azonban az ostrom előtt a padlástérben tárolt kormányhatósági levéltárat ebbe a raktárterembe kellett elhelyezni, a családi levéltárak és levéltári gyűjtemények tetemes része az alacsonyabban fekvő raktárhelyiségekbe került s így kerülte el a pusztulást. Megjegyzendő még az, hogy az említett raktártűz átterjedt abba a II. emeleti raktárterembe is. ahol a családi levéltárak egy része az említett átcsoportosítás folytán ideiglenes elhelyezést nyert, a tüzet azonban itt már lokalizálni lehetett.
35Egyes családok levéltárai tehát súlyos károkat szenvedtek, számos levéltár teljesen elpusztult s így pótolhatatlan forrásanyag semmisült meg. Ezek a veszteségek azonban nemcsak az illető családok, hanem az egész magyar tudományosság helyrehozhatatlan veszteségei is.
A sajnálatos veszteségek számbavétele mellett meg kell azonban emlékeznünk az Országos Levéltár magánlevéltárainak és levéltári gyűjteményeinek anyagában az utóbbi évek folyamán bekövetkezett örvendetes gyarapodásokról is. Még 1944-ben igen sok család helyezte el ideiglenes vagy állandó megőrzésre iratait. A bekövetkezett események nyomán azonban az utóbbi két esztendőben már csak gyér számmal érkeztek be állandó megőrzésre iratok, de ezeken az elhelyezéseken keresztül is érezhető az, hogy a családoknak az a felfogása, hogy levéltáraik legelőnyösebb őrzési helye, az Országos Levéltár, nem változott meg. A súlyos gazdasági viszonyok következtében nagyszámmal kerülnek eladásra jelentős forrásértékkel bíró iratok. Ezeket azonban az Országos Levéltár korlátolt anyagi lehetőségei következtében – sajnos – csak kis mértékben tudja megvásárolni. Az utolsó években állandó megőrzés céljából átadott vagy megvásárolt iratoknak a feldolgozását és a kutatás részére való hozzáférhetővé tételét az gátolja meg, hogy elsősorban az Országos Levéltárban már korábban rendezett és a háborús cselekmények következtében széthullott levéltári anyagot kell régi, használható állapotába visszahelyezni, így az 1946. esztendő folyamán a magánlevéltáraknak és levéltári gyűjteményeknek az ostrom előtt megszerzett anyaga, a kutatók számára legnagyobbrészt már hozzáférhetővé vált.
Az elmúlt három esztendő alatt kerültek az Országos Levéltárba állandó megőrzésre a Miskey-, br. Kaas-, Kárász- és Bereczky-családok nagyobb terjedelmű levéltárai. Ezek még feldolgozásra várnak. Az Irsay-család levéltártöredékét a benne levő több középkori oklevél teszi értékessé, a Roditzky-család levéltártöredéke pedig a keszthelyi Georgikon működésére tartalmaz becses adatokat. Gazdaságtörténelmi szempontból értékes a hg. Szász-Coburg-Gothai család uradalmai központi igazgatásának szintén állandó megőrzésre átadott iratanyaga. Mint: őrizetlenül hagyott levéltár került az Országos Levéltár gondozásába Frigyes főherceg családi levéltára, valamint családi uradalmai jószágkormányzóságának irattára is. Továbbá a háborús cselekmények során országszerte pusztulásnak kitett családi levéltárak közül a Vay-család berkeszi, Bezerédj Ottilia hidjapusztai, a gr. Nádasdy-család nádasladányi, a gr. Hunyady-család kéthelyi, a gr. Zichy-család nagylángi és hörcsögi levéltárainak töredékei.
A Kvassay-, Majthényi-, Szulyovszky-, Mokcsay-, Berzeviczy- és Ambrózy-családok levéltárai kiegészítésekkel gyarapodtak.
Állandó megőrzésre kerültek az Országos Levéltárba a ruszcsuki, tuniszi, tokiói, tiencsini, szkutari, szófiai, filippopoliszi, minasztíri, drinápolyi, konstantinápolyi, ploesti és bukaresti volt cs. és kir. konzulátusok anyakönyvei is. Ideiglenes megőrzésre adták át a Platthy-család levéltártöredékét. Ennek legértékesebb darabjai közé tartozik a négy középkori oklevél, melyek közül külön ki kell emelnünk Domonkos zólyomi ispánnak a turóci konvent 1305. évi átírásában fennmaradt 1303-ban kelt oklevelét.
A „Natorp” kereskedelmi vállalat irattára vásárlás útján jutott kiegészítéshez. Nagy jelentőségű annak a terjedelmes iratanyagnak a megvásárlása is, melyet az Országos Levéltár Papp Ernő főorvos özvegyének hagyatékából szerzett meg. A 31 dobozban elhelyezett iratanyag különböző családi levéltárakból származó iratokat tartalmaz: XVI–XIX. századi (köztük több, a múlt század neves politikusaitól származó vagy hozzájuk intézett) levelet, továbbá peres iratokat, országgyűlési feljegyzéseket, valamint kormányhatósági irattárakból származó iratmásolatokat. Külön kiemelendő ezek közül az iratok közül a 18 db középkori oklevél, melyek közül kettő Árpád-kori, ezek egyike 1275. évi átírása IV. Béla király 1262. évi oklevelének, mely eddig csupán kivonatban volt ismeretes.
Végül csereképen jutott az Országos Levéltár Bogáti Ádám 1697. évi naplójához, valamint 3 db XIV. és egy db XV. századi oklevélhez.
Címeres nemeslevélgyüjteményünk az említett Papp Ernő-féle iratok megvásárlása révén a következő armálisokkal gyarapodott:
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárott 1602. évi április hó 30-án Kerek Mihály részére adományozott címeres nemeslevele.
Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárott 1610. évi május hó 21-én Kolosvári Nagy Bálint részére adományozott címeres nemeslevele.
Báthory Gábor erdélyi fejedelem Gyulafehérvárott 1612. évi március hó 31-én Fenessy György részére adományozott címeres nemeslevele.
Báthory Gábor erdélyi fejedelem Szebenben 1612. évi december hó 1-én kelt oklevelével Kövendi Zabo Pált és Jánost a primipilusok sorába emeli.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Udvarhelyt 1622. évi december hó 21-én kelt oklevele, mellyel Zabo Perencet és Antalt a primipilusok közé sorozza.
