AZ UJLAKI-CSALÁD. Második közlemény.

Teljes szövegű keresés

56AZ UJLAKI-CSALÁD.
Második közlemény.
Ujlaki Miklós, aki egyelőre visszavonult a közszerepléstől, Budáról Palota várába ment, ahol 1458. febr. 24-én neje, Rozgonyi Margit és négy leánya hozzájárulásával lepsényi részbirtokát Paczman Tamásnak adja, részben jutalmul hűséges szolgálataiért. Magányában csakhamar felkeresték az elégületlenek: Szilágyi Mihály, akit Mátyás a kormányzóságtól, és Garai László, akit a nádori méltóságtól elmozdított. A három férfiú 1458. júl. 26-án Simontornya várában haláluk napjáig tartó kölcsönös védőszövetséget kötött egymással.
Mátyás király idejében értesülvén nagybátyja fondorlatairól, őt elfogatta és Világos várába záratta. Az ifjú király határozott fellépése megdöbbentette a Hunyadi-ház régi ellenségeit, akiknek megbízásából Ujlaki Miklós még 1458. december havában Grazban, vagy Fürstenfelden találkozott III. Frigyes császárral.* Az elégületlenek 1459. február havában Ujlaki Miklós várában, Németújvárott gyűltek egybe. A megjelentek között voltak: Garai László, Széchy János, valamint veje, Monyorókeréki Ellerbach Bertold, Szentgyörgyi és Bazini György, László, János és Zsigmond grófok, Alsólendvai Bánffy Pál, akinek nagy része volt Hunyadi László kivégeztetésében, Kanizsai László és Miklós, Gerebeni Wytovecz (Bitovácz) János, Gersei Pethő Miklós és György, Pankircher András, Szalónak ura, Grafenecker (Gravenecker) Ulrik, III. Frigyes hadvezére, Szentgróthy János, Peleskei Ördög Miklós fia Mykch, Mesztegnyői Szerecsen Péter, Ostffy Ferenc, Szerdahelyi Danch Pál, végül a háziúr, Ujlaki Miklós. Az egybegyűltek febr. 17-én III. Frigyes császárnak ajánlották fel a magyar trónt, mire ez azonnal fölvette a magyar király címet. Ezzel el lett vetve a háború kockája. Mátyás kiáltványában Frigyest bitorlónak nevezte, közfelkelést hirdetett s a nemesség egybegyűlését be sem várva, a királyi dandárt küldte Szentmártoni Nagy Simon és Rozgonyi Sebestyén vezérlete alatt a pártütők ellen, akik közül Ujlaki Miklós 3000 lovassal (közte 1500 vértes) és négy csapat gyalogossal Kőszegen át Szombathelyre vonult, s ezt, minthogy földesura, a győri püspök hű maradt Mátyás királyhoz, elpusztította. Itt értesült arról, hogy Grafenecker Ulrik vezérlete alatt a III. Frigyes császár által a pártütők segítségére küldött 5000 főből álló had már a Rábáig nyomult előre. Ezért sietve utána ment és Körmendnél el is érte. Ezalatt Nagy Simon, minthogy hírét vette, hogy Ujlaki Miklós már Körmendnél táboroz, gyors menetben elérte a Rába jobbpartját és ápr. 6-án az itt felbukkanó ellenséges csapatokkal oly közeli érintkezésbe került, hogy az összeütközés elkerülhetetlenné vált. Másnap, ápr. 7-én Ujlaki Miklós páncélos lovassága visszaszorította a királyi dandárt; mire Nagy Simon kiadta a jelszót a visszavonulásra. Grafenecker vérszemet kapva, a magyar sereget üldözőbe akarta venni, de ennek úgy Ujlaki Miklós, mint Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond ellene szegültek, aminek következtében majdnem kenyértörésre került közöttük a sor. Az Ujlaki Miklós és Grafenecker között támadt torzsalkodások hatása alatt többen odahagyták a pártütők táborát. Ezeknek a király nagylelkűen megbocsátott. Ezt látva, Ujlaki Miklós is megkezdte az alkudozásokat, amelyeket Garai László váratlan halála (†1459. ápr. 19. előtt) is siettetett.* Ennek eredménye 57az lett, hogy 1459. júl. 30-án Mátyás király Budán kelt oklevelében a megbékélt Ujlaki Miklóst és párthíveit biztosította, hogy őket eddigi magatartásukért nem fogja felelősségre vonni. Ebben az oklevélben a király Ujlaki Miklóst Erdély vajdájának, egyben Szlavónia és Macsó bánjának címezi.
Házi Jenő: i. m I. 4. 240.–241., 336. – Tört. Tár, 1902. 286–287. – Teleki: Hunyadiak kora. X. 565., 573., 575. – Zichy Okmt. X. 3. – O. L. Dl. 15,271.
Kaprinai: Hungaria Diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad. II. 53., 249–253. – Katona István: Hist. Critica Regum Hungariae, T. VII. Ordine XIV. 229–230. – Teleki: Hunyadiak kora. X. 616.
Alig egy hét mulva (aug. 6-án) Ujlaki Miklós megjelent Budán a király előtt s elsőszülött fia, István nevében is, Tarján és Sárás (Bajnához tartozó puszta) nevű birtokát Rozgonyi János volt erdélyi vajdának és testvéreinek engedte át, akik viszont a Veszprém vármegyében fekvő Dudart adták neki cserébe. Az év végén Szlavóniában birtokügyekben intézkedik. December 13-án bántársával, Wytovecz (Bitovácz) Jánossal együtt a zágrábi káptalant utasította, hogy Blagay Gergelyt több Zágráb vármegyei birtokba iktassa be. 1460. szept. 5-én pedig mint Somogy vármegye főispánja Szerdahelyi Danch Pál részére menedéklevelet állított ki.*
Gr. Károlyi Oklt. II. 326. – Blagay Oklt. 358. – O. L. Dl. 15,390., 15,501.
Mátyás király uralmának megszilárdulásával Ujlaki Miklós birtokügyeit igyekezett rendezni, tekintettel arra, hogy az elmúlt két évtizeden át tartó belzavarok alatt több várat és birtokot foglalt el erőszakkal. Ezért elsősorban a Rozgonyiakkal igyekezett kiegyezni. 1460. szept. 3-án Rozgonyi János királyi tárnokmester, úgyszintén testvérei: Rajmund, a székelyek ispánja, és Oszváld megjelenvén a győri káptalan előtt, Gesztes várára és tartozékaira szerzett összes jogaikat Ujlaki Miklósra és gyermekeire ruházzák át; viszont Ujlaki Miklós kevéssel utóbb ugyancsak a győri káptalan előtt, István, Bernát és Lőrinc fiai, úgyszintén Katalin, Fruzsina, Jeronima (Hieronima) és Orsolya nevű leányai nevében is, a Sáros vármegyében fekvő Szeben várost engedi át a Rozgonyi-testvéreknek, amit 1461. márc. 31-én Mátyás király megerősít.
Az örökké békétlen Ujlaki Miklós azonban ezután sem tudott nyugton maradni. Még az 1462. év folyamán a Hunyadi-ház régi ellenségével, Alsólendvai Bánffy Pállal és Maróthi László egykori macsói bán fiaival szövetkezve, Podiebrad György cseh király fiának, Viktorin hercegnek ajánlotta fel a magyar koronát. Amint erről Mátyás király értesült, elhatározta, hogy kibékül a császárral. A Vitéz János vezetése alatt álló békekövetségnek maga Ujlaki Miklós is tagja lett. Az 1463. júl. 19-én Bécsújhelyen megkötött egyesség értelmében a császár Sopron várost és a szent koronát visszaadta. Ujlaki Miklós azonban nem várta be a szent korona visszaadását. Ugyanis erről csupán a többi kiküldött főúr értesítette 1463. júl. 25-én az erdélyi hét szász széket.*
O. L. Dl. 15,497., 15,498., 15,509., 15,530. – B. Szabó i. m. 524. – Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király. 116–117. – Házi Jenő: i. m. I. 5. 65., 69., 84. – Teleki: Hunyadiak kora. XI. 65–71., 74.
Noha a tárgyalások folyamán III. Frigyes Ujlaki Miklóst kitüntető figyelemben részesítette (a békekötésről kiállított oklevélben «compater noster»-nek nevezi), Ujlaki régi befolyását és tekintélyét nem tudta visszaszerezni. Mátyás király unokatestvérét, Dengelegi Pongrácz Jánost akit különösen kedvelt, tette melléje Erdélyben vajdatársának, és bár Ujlaki Miklóst még az 1465. aug. 3-án kelt oklevél záradékában is mint erdélyi vajdát említik, ott már nem sok dolga akadt. Az 1463–1465. években, csak mint Szlavónia és Macsó bánja, leginkább birtokügyekben fejtett ki tevékenységet. Ám mint Szlavónia bánja is kénytelen volt bántársával, Gerebeni Wytovecz (Bitovácz) Jánossal együttműködni, akit Mátyás király Zagorje vármegye adományozásával teljesen lekötelezett.*
Frangepán-cs. oklt. II. 87. – Zichy Okmt. X. 285. – Teleki-cs. gyömrői lt. 141. – Hóman Bálint: Magyar Történet. I. kiadás, III. 386.
Az 1465. év folyamán két ízben is merült fel panasz ellene. Április 24-én Szerdahelyi Márton bán fia, Ders, a somogyvári konvent előtt tiltakozott az ellen, hogy Ujlaki Miklós a kaposújvári várhoz tartozó birtokrészeit bitorolja, május 6-án pedig Fejér vármegye bírái tettek jelentést Mátyás királynak a veszprémi püspök birtokán elkövetett hatalmaskodásai ügyében megtartott vizsgálatról.* Mátyás király ekkor már nagyon éreztette neheztelését vele szemben. Az 1465. év második felében úgy az erdélyi vajdaságról, mint a szlavon báni méltóságról letette. A Frangepán István számára 1466. aug. 28-án kiállított királyi kiváltságlevél záradékában már csak mint macsói bán szerepel a felsorolt méltóságok között, Szokoli Péterrel együtt. Ujlaki Miklós, mintegy kárpótlásul, 581466-ban ismét használja Thelchák örökös ispánja (grófja) címet, de a király csak az 1467. okt. 16-án kelt rendeletében címezi elsőízben így és egyúttal macsói bánnak. 1469. május 21. és 1471. febr. 28. között vejének, Maróthi Lajosnak testvére: Mátyus volt bántársa Macsóban.*
O. L.: Dl. 16,194. – Zichy Okmt. X. 337.
Frangepán-cs. oklt. II. 105. – O. L.: 16,381. – Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklt. 257–258. – Zichy Okmt. XI. 15.,532. – Teleki: Hunyadiak kora. XI., 393., 433. – Reizner János: Szeged tört. IV. 66–69. – Alsó-Szlavóniai Okmt. 204.
1471. jan. 7. a veszprémi káptalan előtt Ujlaki Miklós, neje Széchy Dorottya és fia Lőrinc nevében is, kölcsönös örökösödési szerződést köt nejének unokatestvérével, Széchy Miklós királyi főlovászmesterrel és ennek fiával, Herczeg Miklóssal, hogy – miként a szerződésben is hangsúlyozza – a köztük fennálló rokoni kapcsolatot még szorosabbá tegye. Ennek megfelelően készítette 1471- febr. 14-én Raholcza várában végrendeletét is.*
B. Szabó i. m. 260. – O. L.: Dl. 17,162.
Mátyás király csakhamar belátta, hogy Ujlaki Miklós még mindig veszedelmes, és főleg azért, hogy elvonja cselszövényeitől, az 1471. szept. elejére egybehívott országgyűlés megnyitása előtt Bosnyákország kormányzójává nevezte ki és a királyi címmel is felruházta. Ragúza városának 1471. nov. 10. Ferdinánd nápolyi királyhoz intézett levele szerint Jajcza várában fényes ünnepségek közepette megkoronáztatta magát, ahol fejedelmi udvartartást rendezett be, amiben nagy segítségére volt nagyravágyó felesége, Széchy Dorottya is. Ettől kezdve mint «Isten kegyelméből Bosznia királya» állította ki okleveleit. Mátyás király, hogy hűségét megszilárdítsa, kieszközölte azt is, hogy anyja, Szilágyi Erzsébet fiává fogadja. 1472. május havában az egykori pártütő és örök cselszövő mint Bosznia királya jelenik meg Buda várában, ahol május 7-én kelt oklevelében úgy Szilágyi Erzsébetnek, mint Mátyás királynak haláláig tartó hűséget fogad, egyúttal kötelezettséget vállal arra, hogy ha Mátyás korábban halna meg, anyját kül- és belellenségei ellen minden erejevel megvédelmezi. Az 1473. nov. 14-i oklevél tanúsága szerint a macsói báni méltóságot továbbra is megtartotta. 1474. júl. 20-án Raholcza várában kelt levelében egyik hívét, Szerdahelyi Danch Pált Mátyás király pártfogásába ajánlja, aki kegyúri jogainál fogva a zselic-szentjakabi monostor haszonélvezetét másnak akarja adományozni, miután a jelenlegi haszonélvező kezei alatt a monostor pusztulásnak indult. A következő évben Rómába ment a jubileumi ünnepségekre. Ezt az útját felhasználta arra, hogy 1475. márc. 20-án IV. Sixtus pápától a vértes-keresztúri (Szentkereszti puszta, Komárom vm.) Benedek-rendi apátságnak a pálosok részére leendő átengedését kérelmezze. Ugyanezen a napon kérelmére a pápa felhatalmazta a veszprémi püspököt, hogy a boszniai Szent Ferenc-rendiek kiváltságait erősítse meg. Híveiről sem feledkezett meg Rómában. Közbenjárására a pápa megengedte, hogy Pagman (Paczman) Tamás albán és újlaki várnagy, valamint ennek neje, Márta, gyóntatójukat szabadon választhassák meg. 1476. dec. 6-án Garai László nádor fiával, Jóbbal megjelenvén a székesfehérvári káptalannál, a néhai Garai Lászlóval a pécsváradi konvent előtt kötött kölcsönös örökösödési szerződést előzetes megállapodás alapján hatályon kívül helyezik.*
Thallóczy–Horváth: Jajcza, 49. – Teleki: Hunyadiak kora. XI. 469–471., 577. – O. L.: Dl. 34,030. – Károlyi-cs. oklt. II. 435. – Benedek-rend tört. XII/B. 238., 265. – Veszprémi püspöks. római oklt. III. 237., 238., 290.
Néhány nappal utóbb, dec. 10-én, mikor Mátyás király Székesfehérvártól egy órányira menyasszonyát, Beatrixot várta, amint ennek érkezését jelezték, leszállott lováról s Ujlaki Miklóst jobbjára állította. A dec. 12-én megtartott koronázás alkalmával az országalmát és a királyi pálcát Ujlaki Miklós tartotta, a királyné felkenése után pedig ennek fejére ő tette a veszprémi püspökkel és a nádorral együtt a házikoronát. Az egykorú tudósítások szerint a főurak között különösen feltűnt Ujlaki Miklós skófiummal és gyöngyökkel átszőtt dolmányában, aranyszövésű köpenyében, mely állítólag ötszáz gyémánttal és más drágakövekkel volt díszítve.*
Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király. 248–258. – Berzeviczy Albert: Beatrix királyné. 171–176. – Károly János i. m. I. 263–265.
Alkalmasint a székesfehérvári ünnepségek alatt történt meghűlése következtében 1477-ben sokat betegeskedett. 1477. febr. 6-án Ujlak várában kelt levelében Surányi János tiszttartójának, akit Jajcza várába helyezett át, még részletes utasításokat ad az ottani gazdasági teendőkre nézve; sőt Szentmiklósi János királyi jogügyi igazgató, Pozsega vármegye főispánja és bírótársai 59által 1477. ápr. 16-án kiállított oklevél szerint is még életben van; de a budai káptalan ugyanezen évi nov 23-iki kiadványa szerint már özvegye, Széchy Dorottya tiltakozik az ellen, hogy fia, Lőrinc Dudart, Tinnyét (Veszprém vm.), továbbá Kenesén egy szőlőt és Sudak (Suttak) birtokot (Somogy vm.), Paczman (Poczman) Tamásnak elidegenítse. Betegsége alatt Mátyás király is meglátogatta és – mint Bonfini írja – a király sokszor eldicsekedett vele, hogy a beteg Ujlaki Miklós lábait megdörzsölte.*
Collectio Kaprinaiana. Tom. L. 78–79. – O. L.: Dl. 17,994., 33,432. – Károlyi. m. I. 265.
Az előttem ismert oklevelek szerint Ujlaki Miklós kétszer nősült. Első felesége Rozgonyi István és Vöröskői Wolfart (Wolfurt) Ilona leánya, Margit, akitől négy leánya született: Katalin, Fruzsina (Eufrosina), Jeronima (Hieronima) és Orsolya. Utoljára Ujlaki Miklósnak 1458. febr. 24. Palota várában kelt oklevelében fordul elő, mind a négy leányával együtt. Második neje: Felsőlendvai Széchy János Zala vármegye főispánjának leánya, Dorottya. 1471. jan. 7-én Felsőlendvai Széchy Miklós királyi főlovászmesterrel az ő nevében is kölcsönös örökösödési szerződést köt. Ez év febr. 14-én kelt végrendeletében pedig bőkezűen gondoskodik róla. Széchy Dorottya 1477. nov. 23-án már mint özvegye tiltakozik egyes birtokainak Lőrinc fia által szándékolt elidegenítése ellen. Mikor az utóbbi II. Ulászló kiráy uralkodása alatt összes birtokaitól megfosztatott, a király utasítására Ernuszt Zsigmond királyi kincstartó 1494. dec. 16-án 100 forintot folyósít kegydíj címén az özvegy részére.*
Turul, 1926. évf. 20–21. – O. L.: Dl. 17,162., 17,994., 22,222. – Zichy-cs. okmt. X. 3. – Thallóczy–Horváth: Jajcza. 108.
Nagy Iván szerint Ujlaki Miklós első neje Garai László nádor leánya, Hunyadi László menyasszonya lett volna. De ez már azért sem lehetséges, mert Ujlaki Miklós legidősebb leányát, Katalint 1448. okt. 16-án jegyezte el Maróthi László macsói bán fiával, Lajossal. Hunyadi László menyasszonya, Garai Anna (és nem Mária) utóbb Héderváry Imre főajtónállómester neje lett. Petrovay Jánosné báró Bedeghi Nyáry Zsuzsanna ősfáján, amelyet Petrovay György a Turulban tett közzé, Ujlaki Katalin anyjaként Garai László nádor leánya, Bóra (Borbála) van feltüntetve. De ez is ellenkezik a budai káptalannak 1511. dec. 25-én kelt hiteleshelyi kiadványában foglaltakkal, melyek szerint Katalin anyja Rozgonyi István leánya, Margit volt. Történetíróink – úgylátszik – Istvánffy munkáját használták forrásul, mely szerint Ujlaki Lőrinc anyja a Garai családból származott. Ezt az állítást azonban az általam ismert oklevelek nem igazolják.*
Magyarország családai. IV. 328–330. és XI. 390–391. – Héderváry-cs. oklt. II. Bevezetés. XLIII. lap. – Turul, 1897. 67. – Nicolai Isthvanfi: Historiarum de rebus Ungaricis. 1758. évi kiadás. Liber III. pag. 24. – O. L.: Dl. 34,116.
Ujlaki Miklósnak négy leányán kívül három fia is volt: István, Bernát és Lőrinc, akik azonban csak 1459. aug. 6-tól kezdve fordulnak elő az oklevelekben. De hogy Ujlaki Miklósnak második nejétől, Széchy Dorottyától egy Borbála nevű leánya született volna, erre nézve nem találtam okleveles adatokat. Ujlaki Miklós legidősebb leánya Katalin, akit az 1448-ban kötött házassági szerződés értelmében Maróthi László macsói bán fia, Lajos vett nőül, az 1458–1476. években többi testvéreivel együtt fordul elő. Leánya, Maróthi Magdolna, Guthi Ország Lászlóhoz ment nőül, kinek fiai, Mihály és Ferenc a nagyanyjuk, Ujlaki Katalin után őket megillető örökrész kiadása ügyében 1511-ben pert indítottak Ujlaki Lőrinc ellen.
Második leánya, Fruzsina szintén az 1458–1476. években kelt oklevelekben fordul elő. Nagy Iván szerint Lénárd görzi gróf felesége volt. Erre azonban nem találtam okleveles adatokat. Wertner megállapítása szerint 1476. dec. 6-a után Garai László nádor fiához, Jóbhoz ment nőül. Ezt a megállapítást támogatja a Csánki Dezső munkájában idezett oklevél is, mely szerint Nekcse várát (Baranya vm.) 1489-ben Garai Jób özvegye, Fruzsina bírta.
Harmadik leánya, Jeronima az 1458. febr. 24-én Palota várában kelt oklevélben fordul elő elsőízben; utoljára 1460. okt. 8-án, amikor Ujlaki Miklós mind a négy leánya és három fia nevében Szeben városát (Sárosban) egyességileg átengedi a Rozgonyiaknak. Nagy Iván szerint Henrik cseh királyfi jegyese lett volna; de ennek sem találtam forrásaimban nyomát. Még 1471. febr. 14-e előtt húnyt el. Atyja ugyanis e napon kelt végrendeletében nem emlékezik meg róla. – Negyedik leánya, Orsolya, aki szintén az 1458–1476. évi oklevelekben szerepel testvéreivel együtt, 60Perényi István felesége lett. 1504. aug. 19. előtt halt meg. Ennek leánya, Perényi Orsolya, először Dengelegi Pongrácz Mátyás, azután Gyarmati Balassa Ferenc neje volt. 1504-ben szintén pert indított Ujlaki Lőrinc ellen anyja után őt megillető örökrészének kiadása végett.*
O. L.: Dl. 15, 509., 15,530., 21,334., 22,222. – Nagy Iván i. m. XI. 391. – Wertner Mór: Ujlaki Miklós erdélyi vajda családi történetéhez. Hunyadmegyei Tört. és Rég. Társ. Évkönyve. 1907. évf. 75. – Csánki i. m. II. 457.
Ujlaki Miklós legidősebb fia: István elsőízben az 1459. aug. 6-án kelt oklevélben tűnik fel. E szerint atyja Tarján és Sárás nevű birtokait a Rozgonyiak Dudar nevű birtokáért (Veszprém vm.) cserébe adja. Másodszor a győri káptalannak ugyancsak az atyja, másfelől a Rozgonyiak között létrejött egyességről 1460. szept. 3-án kiállított oklevelében fordul elő, harmadízben pedig a győri káptalannak 1460. okt. 8-án kelt hiteleshelyi kiadványában, melynek értelmében atyja Szeben városát (Sárosban) a Rozgonyiaknak engedte át. Az erre nézve megkötött egyességet Mátyás király 1461. márc. 31-én megerősítette. – Másik fia: Bernát csupán egyszer, 1460. okt. 8-án jön elő; s minthogy Ujlaki Miklós az 1471-iki végrendeletében egyikükről sem tesz említést, mindketten kétségkívül még zsenge korukban haltak meg.* Ujlaki Miklós egyetlen fia, aki férfikort ért el: Lőrinc elsőízben 1460. szept. 3-án, majd okt. 8-án és Mátyás király fenti 1461. évi megerősítő oklevelében fordul elő testvéreivel együtt. 1471. jan. 7-én és máj. 10-én azonban már csak őt nevezik meg az oklevelek, családja egyéb tagjaival együtt.* 1476. dec. 10-én lép önállóan a nyilvánosság elé, midőn Beatrix Mátyás király anyjával Székesfehérvárra utaztában őt egy virágcsokorral, amelyen drága gyémántgyűrű függött, előreküldte, hogy érkezését jelentse a Csór mellett reá várakozó királynak.* A Buda várában megtartott lakodalmi ünnepségek folyamán dec. 17-én a hatodik táncot Ujlaki Lőrinc nyitotta meg. Mikor 1477. jún. 12-én Mátyás király hadat üzent III. Frigyes császárnak, a győri táborban megjelent Ujlaki Lőrinc is. A király őt a hadjárat alatt különösen megkedvelte, s ettől kezdve Drágffy Bertalannal együtt szinte állandóan a király környezetében tartózkodott. Július közepén az Ausztriába benyomult magyar hadak csak szórványosan találkoztak ellenállással. Lőrinc, akit a király alig 17–18 éves korában Maróthi Mátyus helyébe (†1476. szept. 10. előtt) macsói bánná nevezett ki, rövid időre hazatért. Nov. 1-én Bács helységben bán társával, Dályói Felföldi Pállal együtt Várdai Miklóst és fivéreit arról a három márkáról nyugtatja, amelyet ezek a macsói bánok hatósága alól való mentesítésért fizettek.
O. L.: Dl. 15,390., 15,497., 15,509., 15,530.
B. Szabó i. m. 260. – Héderváry-cs. oklt. I. 365. – Teleki: Hunyadiak kora. XI. 577–578.
Teleki: Hunyadiak kora. IV., 484., ahol jegyzetben az idevonatkozó forrásokat is feltünteti. – Berzeviczy Albert szerint (i. m. 171.) Bánffy Miklós lett volna Beatrix küldöttje; de ezt éppúgy fenntartással kell fogadni, mint Timon Sámuel (Epitome, 87.) közlését, aki Beatrix követét Nicolaus dux de Limpach seu Szechius-nak nevezi. Az utóbbi valószínűleg azonos Széchy Miklós királyi, majd királynéi főlovászmesterrel. Mindketten férfikorban lévén, nem lehettek alkalmasak arra, hogy a menyasszony üdvözletét vigyék vőlegényéhez. Erre mindenesetre a serdülő korban levő Ujlaki Lőrinc volt hivatva.
Ulászló cseh királynak 1479. július havában Olmützben történt látogatása alkalmával Mátyás király mint házigazda különös fénnyel és pompával fogadta fejedelmi vendégét. A fejedelmi ebédeket ez alkalommal Ujlaki Lőrinc mint udvarmester rendezte, aki a szemtanúk szerint ugyanabban a gyöngyökkel és drágakövekkel díszített öltönyben jelent meg, amelyet atyja Beatrix koronázásakor viselt. Ekkor már oly nagy tekintélyre tett szert, hogy a júl. 21-én Olmützben kiállított oklevélben, amely szerint a két nemzet nagyjai is kötelezték magukat a békepontok megtartására, a főurak sorában mint második, Szapolyai Imre után következik.* Az oklevelekben Bosznia hercegének, vagy csak hercegnek címezik; a vasvári káptalan részére 1484. febr. 22-én kiállított királyi megerősítőlevél záradékában mint macsói bán szerepel az országos méltóságok között.*
Teleki: Hunyadiak kora. IV. 489–490., V. 22., 99., 105., XII. 95. – Kazinczy Gábor: Martius Galeot könyve Mátyás király tetteiről. 122. l. – Horváth Mihály: Magyarország Tört. II. kiad., II. 501. – Szalay László: Magyarország Tört. III. 283. – Fraknói V.: Hunyadi Mátyás király. 264. – Zichy Okmt. XI. 208.
Zichy Okmt. XI. 208. – O. L.: Dl. 19,007., 19,121., 19,122., 19,129., 19,135., 19,328., 19,394. – Teleki: Hunyadiak kora. XII. 375. – Tört. Tár, 1910. 427. – Hazai Okmt. IV. 434.
61Minthogy Bécsnek 1485. jan. 29-én megkezdett ostroma a védők vitéz ellenállása miatt sokáig elhúzódott, a király újabb hadakat rendelt a város minél szorosabb körülzárása végett Magyarország déli részeiből. Ezek Ujlaki Lőrinc vezérlete alatt húsvét (ápr. 3.) után érkeztek meg. Ujlaki Lőrinc hadaival a Skót bástyával (Schottenbastei) és a Werder kapuval szemben, a Szapolyai István és a király vezérlete alatt álló hadak között ütött tábort. A segédhad megérkezése buzdítólag hatott az ostromló seregre. A király udvarával átment Ujlaki Lőrinc táborába, ahonnan a hadműveleteket is könnyebben intézhette. A császár és a birodalom által cserben hagyott Bécs jún. 1-én megnyitotta kapuit Mátyás előtt, aki aznap a kora délutáni órákban Ujlaki Lőrinc, Geréb Mátyás és Szapolyai István kíséretében vonult be a városba.*
Szalay László i. m. III. 319. – Horváth M. i. m. II. 525. – Fraknói V.: Hunyadi Mátyás király. 285. – Teleki: Hunyadiak kora. V. 311. – Berzeviczy: i. m. 322. – Hóman–Szekfű i. m. II. kiad. II. 513.
Ebben az időtájban nősült. Első neje – 1486. márc. 29-én kelt oklevél szerint – Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda fiának, Mátyásnak leánya: Katalin volt.* 1487-ben a Frigyes császár és Mátyás király között kötendő béke érdekében Sanct-Pöltenben megtartott tanácskozásokban is jelentékeny része volt. Az 1487. dec. 16-án kiállított oklevélbe, amelyben Albert szász herceg, mint a császár és a birodalom főkapitánya, a békepontokat jóváhagyta, ő is be van véve. Mátyás király uralkodásának utolsó éveiben arra törekedett, hogy a trónt Corvin János számára biztosítsa. Ezért 1489. tavaszán az egyházi és világi főurakat magához hívatta avégett, hogy ezek ismerjék el Corvin Jánost Mátyás utódjául. Azok között, akik a budavári Nagyboldogasszony-templomban az Oltáriszentség fölé tett kézzel megfogadták, hogy János herceget teszik meg királyukká, ott volt Ujlaki Lőrinc is; de csak ő és Ernuszt Zsigmond pécsi püspök tartották meg ígéretüket.*
O. L.: Dl. 19,129.
Teleki: Hunyadiak kora. V. 432., XII. 372–385. – Horváth M. i. m. II. 536. – Szalay L. i. m. III. 340. – Fraknói V.: A Hunyadiak és a Jegellók korai. A M. N. T. IV. 312. – Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János, 95.
Mátyás halála után, mialatt a magára hagyott Corvin János a Pesten tartózkodó egyházi és világi főurakkal alkudozott (akik körében Ulászló pártja emelkedett túlsúlyra), Ujlaki Lőrinc a Dunántúlon és a Délvidéken igyekezett Corvin János híveit egybegyűjteni. Azonban megkésett és már csak akkor érkezett az országgyűlésre, amikor a nemesség, megyénként választott két követre ruházván jogait, szétoszlott. Ujlaki Lőrinc a hozzá csatlakozott nemességgel, ezer lovas élén jún. 13-án vonult Budára, melynek kapuit Corvin János előtte megnyittatta. Az estebéd alatt, a többi urakkal együtt, megkötötte az alkut Corvin Jánossal. Másnap (jún. 14.) társaival együtt megjelent az országgyűlésen; de mikor jún. 15-én Nagylucsei Orbán egri püspök, nádori helytartó ki akarta hirdetni Ulászló megválasztását, tiltakozott és a vele tartókkal együtt elhagyta az országgyűlést. Ujlaki Lőrinc váratlan megjelenése, a vele érkezett nemesek nagy száma szinte megdöbbentette Ulászló híveit. Ezért siettek megnyugtatni Corvin Jánost, hogy az általa elfogadott ajánlatukat fenntartják. Ugyanekkor azonban Báthori István országbírót, Kinizsi Pált és Drágffy Bertalant jelentékeny haderővel a budai oldalra küldték. Corvin János erre fegyverszünetet kért, melyet több ízben, utoljára júl. 2-ig meghosszabbítottak. Ezalatt Nagylucsei Orbán és Báthori István mint az országgyűlés, másfelől Ernuszt Zsigmond és Ujlaki Lőrinc mint Corvin János kiküldöttei, a budavári Szent Zsigmond-kápolnában ismételten összejöttek; de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert Ujlaki Lőrinc, aki a boszniai királyságra tartott igényt, elsősorban inkább a saját, mint Corvin János érdekeit tartotta szem előtt. Minthogy Corvin János híveit az a veszély fenyegette, hogy a fegyverszünet letelte után az országgyűlés által kirendelt hadak Buda várában körülzárják őket, jún. 30-án elhagyták Buda várát és Pécs felé vonultak, hogy a Délvidéken haderejüket szaporíthassák. Báthori és Kinizsi azonban utánuk iramodtak és júl. 3-án a Sárviz partján utólérték őket. Másnap hajnalban támadást intéztek Corvin János hívei ellen, akik közül többen elestek, vagy fogságba kerültek. Ujlaki Lőrinc a csatát elvesztettnek látván, Ernuszt Zsigmonddal Corvin Jánost magukkal ragadva, a koronával és a kincsek egy részével Pécs felé menekültek. A pécsi püspöki várban csakhamar kitört az egyenetlenség a vezérek között; mire Ujlaki Lőrinc odahagyta Pécset és drávántúli birtokaira vonult 62vissza. Távozása után Corvin János követet küldött az országgyűlésre, s minthogy innen megnyugtató választ kapott, meghódolt. Hívei is követték példáját. Bár Corvin János és az időközben királlyá választott Ulászló hívei között júl. 24-én létrejött egyességről kiállított oklevél szerint az országgyűlés által Ujlaki Lőrinc ellen folyamatba tett kereset vissza lett vonva, a szept. 18-án Székesfehérvárott végbement koronázási ünnepségektől távol tartotta magát.*
Schönherr Gy. i. m. 137–162. – Fraknói V. i. m. IV. 338–347.
Mikor Miksa római király 1490. őszén egész Székesfehérvárig nyomult s azt elfoglalta, Ujlaki Lőrinc nov. 22-én védlevelet kért tőle úgy a saját személye, mint jobbágyai számára. Ezt azután ellenségei beárulták Ulászló királynak, aki 1491. febr. 27-én Alsólendvai Bánffy Miklós és Jakab részére kiállított adománylevélben őt hűtlenséggel vádolta. Pedig e tekintetben nem volt vétkes, mert Palota vára, családjának egyik legrégibb és legértékesebb birtoka éppen beleesett Miksa hadainak útjába. Ebben az évben különben sokat garázdálkodott. Ernuszt Zsigmonddal Cserevics és Futak miatt kitört viszályából kifolyólag, Bakócz Tamás kancellár biztatására, a pécsi püpökség jószágait pusztította. De Brankovics György rác despota birtokait sem kímélte. A despota Váradi Péter kalocsai érsekhez fordult. Ez 1491. júl. 11–13. kelt leveleiben, hogy a Délvidéket belháború borzalmaitól megóvja, azt tanácsolta a despotának, hogy erőszakra ne feleljen erőszakkal, hanem folyamodjék az igazság kútforrásához: a királyhoz. Ekkor azonban még nem került kenyértörésre a dolog. Ujlaki Lőrinc, mint macsói bán megjelent az 1492. febr. 2-ára Budára egybehívott országgyűlésen, s ő is azok közé a főurak közé tartozott, akik az Ulászló és Miksa között kötött békét az 1492. márc. 7-én mindkét részre külön kiállított okleveleikben érvényesnek ismerték el. Az ezen az országgyűlésen nádorrá választott Szapolyai István 1493-ban kölcsönös véd- és örökösödési szerződést kötött Ujlaki Lőrinccel, amelyet a király is jóváhagyott.*
Schönherr Gy. i. m. 169., 173., 211. – Horváth M. i. m. II. 579. – Szalay i. m. III. 387. – Katona: Hist. Critica. T. X. Ord. XVII. 439. – Fraknói V.: Erdődi Bakócz Tamás. 63. – Magyarország és Szerbia közti összeköt. oklt. 484–487. – O. L.: Dl. 33,451. – Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns. 53–54.
Az 1493. Szent Mihály napjára (szept. 29.) egybehívott országgyűlés megnyitása előtt azok a főurak, akik Bakócz Tamás kancellár hatalmát meg akarták törni, Ujlaki Lőrinc budavári palotájában gyűltek egybe. Ő azonban az értekezlet hangulatát a király ellen fordította. Ellenségei siettek ezt II. Ulászló tudomására hozni, aki csak az alkalomra várt, hogy vele leszámoljon. 1494. szeptember havában a törökök Nándorfehérvárt vették ostrom alá, majd, mikor Kinizsi Pál őket onnan elűzte, betörtek a Dráva-Száva közti országrészekbe. Ujlaki Lőrinc tétlensége, melyet Nándorfehérvár ostroma alatt tanúsított, másfelől pedig az a körülmény, hogy a török martalócok ezúttal megkímélték birtokait a pusztításoktól, azt a gyanút keltette, hogy összeköttetésben van velük. Ulászló, aki november közepén Nándorfehérvárról Bács várába ment, az árulás gyanújával terhelt Ujlaki Lőrincet ide rendelte. Ő azonban maga helyett anyját küldte a király kiengesztelésére. A Bács várában egybegyűltek: Váradi Péter kalocsai érsek, Ernuszt Zsigmond kincstartó, Drágffy Bertalan, az új erdélyi vajda, erélyes fellépést sürgettek. Bakócz Tamás kancellár még egy utolsó kísérletet tett a belháború elkerülésére; de ekkor híre érkezett, hogy Ujlaki Lőrinc nejét és csecsemő fiacskáját Németujvárra küldte (ahol az utóbbi nemsokára meghalt), várait megerősíttette, maga pedig Pozsegához közel eső egyik várában vonta meg magát. Drágffy Bertalan erdélyi vajda az időközben (1494 nov. 29.) elhúnyt Kinizsi Pál hadaival még nov. végén vagy dec. első napjaiban ostrom alá vette Ujlakot, de az őrség vitézül ellenállt. Ujlaki Lőrinc anyja több ízben nagyobb összeg felajánlásával akarta Drágffy Bertalant az ostrom abbahagyására rábírni, de ez ajánlatát mindannyiszor visszautasította. December közepén már a felső vár is Drágffy birtokában volt. II. Ulászló király, aki az ostrom folyamán dec. 16-án és 18-án Atyán (Valkó vm.) tartózkodott, Sloupnic Ivántól, az udvari hadak kapitányától értesült a vár elestéről, mire a karácsonyi ünnepek után cseh testőrsége kíséretében bevonult a várba, ahol özvegy Ujlaki Miklósné járult elébe és térdreborulva kért fia számára bocsánatot. Ulászló azonban elutasította és az özvegyet Palota várába kísértette. A vár egész berendezése Ulászló hadainak birtokába került. Ujlaki Lőrincnek 300 darab értékesebbnél értékesebb ruhája a bevonuló katonák 63zsákmánya lett. Ekkor Szapolyai István lépett közbe Ujlaki Lőrinc érdekében, de a király hajthatatlan maradt. Mialatt Ujlak várában tartózkodott (1494. dec. 27–1495. jan. 8.), kiadta a parancsot Ujlaki Lőrinc többi várának a megvívására is. Ezek közül Kaposújvárt Drágffy Bertalan vajda, Raholczát a szerb despota és Corvin János hadai foglalták el. Itt értesültek arról, hogy Ujlaki Lőrinc Németújvárra menekült. A király erre Somi Józsa temesi főispánt, Kinizsi Pál tanítványát, küldte Németújvár ostromára. A király 1495. márc. 1. után Verőcéről Pécsre ment, ahol Bakócz Tamás kancellárnak végre sikerült őt engedékenységre bírni. Menedéklevelet küldött a Németújvárt ostromló sereg vezére útján Ujlaki Lőrincnek, aki márc. közepén megjelenvén a király előtt, kegyelmet kapott. Ugyanekkor értesítésére adták, hogy elfoglalt várait és uradalmait csak az országgyűlés adhatja neki vissza. Ujlaki Lőrinc, hogy Bakócz Tamás iránt hálájának kifejezést adjon, akitől végső szükségében 12,000 frt. kölcsönt kapott, 1495. márc. 25-én átengedte neki Gerencsér várát és uradalmát (Fejér vm.). Az 1496. évi országgyűlés által kiküldött tanács végzése szerint Ujlaki Lőrincnek elfoglalt várait és uradalmait oly feltétel alatt adták vissza, hogy azok magtalan halála esetén a koronára szálljanak. Erről ő a pécsi káptalan előtt formaszerűen is bevallást (fassio) tett.*
Isthvánffy Miklós i. m. LiberIII. 23. – Katona i. m. T. XI. Ord. XVIII. 1–6. – Horváth M. i. m. II. 579–588. – Szalay i. m. III. 397–417. – Schönherr i. m. 211–224. – Fraknói V.: A Hunyadiak és a Jagellók kora. M. N. T. IV. 358–361. – U. a: Erdődi Bakócz Tamás élete. 63–66. – U. a.: Werbőczi Istv. életr. 218–224. – Ráth Károly: A magyar királyok hadjáratai. 257–258. – Tört. Tár, 1891. 306. – Hadtört. Közl. 1912. 619. – Fógel József: II. Ulászló udvartartása. 141. – Századok, 1876. 616.; 1888. 116.
Még át sem vette birtokait, régi haragosa, Alsólendvai Bánffy Miklós 1496. jan. 7-én perbe idéztette. Az ettől fogva megindult perek, több birtokügyben Bánffy Miklóssal és Jakabbal az 1496–1497. években szinte szakadatlanul folytak. II. Ulászló, aki hamar felejtett, a Garai Jób és Korbáviai Iván gróf özvegyei által haszonélvezett Ujvár (Pozsega vm.), Atina (Athina, Körös vm.) és Nekcse (Baranya vm.) várakat, valamint a hozzájuk tartozó uradalmakat adományozta neki. Ez ellen azonban Corvin János, minthogy ezeket a várakat Ulászló korábban neki ígérte, 1499. júl. 6-án a zágrábi káptalan előtt tiltakozott.*
O. L.: Dl. 20,374., 20,497., 20,554., 33,432. 34,257. – Schönherr i. m. 249. – Századok, 1897 930–931.
Ujlaki Lőrinc 1500. máj. 15-én résztvett azokban a Budán tartott tanácskozásokban, amelyek Jajcza és a többi végvárak helyreállítására és megerősítésére szükséges költségek fedezése ügyében tartattak. Majd azok közé is bevonták, akik az 1502. ápr. 24-én Budán egybegyűlt rendek megbízásából Bakócz Tamás esztergomi érseket és rokonságát, másfelől pedig Alsólendvai Bánffy Miklós özvegyét és fiát, Bánffy Jánost, a Jajcza és a többi végvárak fenntartására nekik átadott összegek elszámolásáról nyugtatták. Az 1502. év nyarán a király menyasszonya, Candalei Anna elébe Velencébe küldte, akit attól kezdve, hogy az ország területére lépett, négyszáz lovassal Székesfehérvárig kísért, ahová szept. 27-én érkeztek. A 29-én végbement koronázási szertartáson pedig az országalmát vitte a király előtt. Vingárthi Geréb Péter nádornak 1503. febr. közepe táján bekövetkezett halála után Ujlaki Lőrinc is lépéseket tett a nádori méltóság elnyerésére, de a főurak versengése miatt az 1504. tavaszára halasztott nádorválasztó országgyűlésen Anna királyné jelöltje, Perényi Imre győzött.*
Podmaniczky-család oklt. I. 345–350. – Thallóczy–Horváth: Jajcza. 145–159., 161. – Schönherr i. m. 248–302. – Magyar Tört. Tár, 1877. 99–104.
Ez év elején Szerdahelyi Dersffy Miklósnak átengedi Kaposújvár várát. Nem sokkal utóbb pedig Budán Máté pannonhalmi főapáttal jobbágyaik több ügyes-bajos dolgában egyezkedik. Aug. 19-én időközben elhalt nővérének, Orsolyának, Perényi Istvánnénak leánya: Orsolya jelent meg az országbíró előtt anyja után őt megillető örökrésze ügyében.*
O. L.: Dl. 21,244., 21,334., 22,222., 24,620. – Benedek-rend tört. III. 590.
Ujlaki Lőrinc még az 1504. évi nádorválasztó országgyűlés előtt hangsúlyozta, hogy mint az egykori bosnyák király fia joggal követelhet magának részt a kormány vezetésében. Ám korábbi magatartása miatt nem sok reménye lehetett, hogy törekvései sikerülni fognak. Most azonban megtalálta a helyes utat céljai elérésére. 1508. márc. 3-án Valpón Perényi Imre nádorral, Frangepán Gergely kalocsai érsekkel és Buzlai Mózes 64udvarmesterrel a király szolgálatára, a veszedelemben forgó Magyarország megmentésére és védelmére szövetséget kötött. II. Ulászló különös jóindulata jeléül a Mátyás király által németújvári jobbágyai részére 1459. nov. 9-én kiállított kiváltságlevelet 1510. júl. 15-én megerősítette. Nemsokára ezután pedig Török Imrével együtt Nándorfehérvár bánja lett. Ennek kapcsán a király 1511. jún. 29-én meghagyta Szentpéteri László kincstartójának, mint a véghelyek élelmező biztosának, hogy Nándorfehérvár várát Ujlaki Lőrinc bán rendelkezései szerint lássa el a szükséges felszereléssel és fizesse ki a neki járó zsoldot. Ez a zsoldhátrálék állandó, gondot okozott Ujlakinak. 1513. júl. 5-én is Raholcza várából megkeresi Kanizsai László Vas vármegyei főispánt, hogy a birtokairól szedett adót, melyet a király a nándorfehérvári zsoldhátrálék fejében neki átengedett, küldje mielőbb hozzá. Attól kezdve, hogy megvált a nándorfehérvári báni méltóságtól, nagy tevékenységet fejtett ki Jajcza várának élelemmel való ellátása érdekében. Az 1518. évi tolnai országgyűlés végzései értelmében, a szállítások biztosítása céljából, a Szlavóniából kirendelt hadakhoz a saját csapatait bocsátotta a bán rendelkezésére.* Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf halála (1517.) után országbíró lett. Az első ismert oklevél, mely hivatalos tevékenységére vonatkozik, 1518. szept. 23-án Siklós várában kelt. Ettől fogva országbírói minőségében kiadott számos oklevele ismeretes egészen 1524. márc. 11-ig. Ugyanez évi május 23-án Palota várában kelt levelében Ládonyi Miklós galgóci várnagyának, valamint nejének Galgóc városban egy házat és egy szöllőt enged át; de jún. 15-én, amikor II. Lajos király ezt az adományt megerősíti, már nincs életben.* Tehát 1524. május végén, vagy június első felében halt meg.
Frangepán-cs. oklt. II. 275. – Magyarország és Szerbia közti összek. oklt. 337., 340. – Thallóczy–Horváth: Jajcza. 276. – O. L.: Dl. 15,417.
Turul, 1927. 60. – Héderváry-cs. oklt. I. 563. – Gr. Teleki-cs. gyömrői lt. 313. – Tört. Tár, 1898. 153.; 1909. 526. – Apponyi oklt. I. 467. – Csáky Oklt. I. 2., 544. – Bánffy-cs. Oklt. II. 506. – Benedek-rend tört. III. 738., 749., XII/B. 467. – Blagay-cs. oklt. 453. – O. L.: Dl. 23,087., 23,945.
Második felesége, Bakóczai (de Bakowcza) Magdolna csakhamar letette az özvegyi fátyolt; 1525. ápr. 3-án már Csulai Móré László királyi főétekfogómester felesége.*
O. L.: Dl. 24,124. – Benedek-rend tört. III. 760. – Tört. Tár, 1897. 691. Gr. Pongrácz-cs. lt. – Vjestnik Kr. Hrvatsko–Slavonsko–Dalmatinskog Zemaljskog Arkiva. Godina. II. 121–122.
Minthogy Ujlaki Lőrincnek nem voltak gyermekei, hagyatéka az 1496. évi országgyűlés által kiküldött tanács döntése alapján a koronára szállott. II. Lajos király Temetvény várát már kevéssel halála után, 1524. júl. 20-án elzálogosította 25.000 forintért, majd Galgóc várát is Thurzó Eleknek; Németújvárt pedig Batthyány Ferencnek adományozta. A hagyaték egy részét az özvegy birtokában hagyta, aki azt másodszori férjhezmenetele után is megtartotta. Ez főleg Mária királyné kívánságára történt, aki Csulai Móré Lászlót nagyon megkedvelte. Szapolyai János, aki az atyja és Ujlaki Lőrinc között létrejött kölcsönös örökösödési szerződés alapján igényt tartott a hagyatékra, az ügyet az 1525. nyarán tartott országgyűlés elé terjesztette, mely felkérte a királyt, hogy az örökséget adja át a Szapolyai-testvéreknek. A hatvani országgyűlésen nádorrá választott Werbőczi István a Szapolyai testvérek igényének megállapítása céljából a tárgyalásokat 1526. január utolsó napjaira tűzte ki, de Báthori István volt nádor akadékoskodása miatt a bíróság csak február első felében kezdte meg tanácskozásait és febr. 18-án kihirdetett ítéletével a kölcsönös örökösödési szerződést érvénytelennek nyilvánította, s ezzel a hagyatékra a korona igényét ismerte el jogosultnak.*
Csáky Oklt. I. 2. 551. – Fógel József: II. Lajos udvara. 36. – Fraknói V.: Werbőczi István életrajza. 218–224. – U. a.: Werbőczi István a mohácsi vész előtt. Századok, 1876. 616–621.
Elvonultak előttünk Gögefi János leszármazói két évszázadon át az ifjabb Ujlaki-család kihalásáig. A leszármazás egybeállításánál kizárólag okleveles adatokra támaszkodtam, ezért néha hézagok mutatkoznak, amelyeket a későbbi kutatás lesz hivatva betölteni és teljessé tenni, úgyszintén azt is kideríteni, hogy Göge melyik nemzetség sarja volt. A Nagy Iván által közzétett leszármazási táblázat, az elmondottak alapján helyesbítve, a következőkép módosul:
65Göge (Gige, Guge, Gugye, Gyge); János; Gergely; István; Miklós 1330.; Egyed elesett 1328-ban Siegharts vára alatt; János mester 1328–1330; Ugron mester 1328–1357. 1328. Sempte várnagya 1350. kir. zászlótartó, Varasd vm. főisp.; Jakab; Beke 1330.; Miklós 1330.; Tót Lőrinc 1328–1349. 1328–1339. kir. zászlótartó, semptei várnagy 1341. Nyitra vm. főisp., semptei várnagy 1344–1346. kir. tárnokmester 1345. Sopron vm. főispánja 1347–1348. Vas, Sopron, Varasd, Nyitra vm. főisp. 1349. XI. 19. néhai; Fülöp 1330.; Tót Lökös (Lőrinc) 1330–1357.; Kont Miklós 1345–1367. 1345–1351. főpohárnok 1346–1349. Bars vm. főisp. 1349. Bars, Nyitra, Vas, Sopron, Varasd vm. főisp. 1350–1351. Pozsony és Nyitra vm. főisp. 1351–1356. erdélyi vajda, Belső-Szolnok vm. főisp. 1356–1367. nádor, 1357–1360. egyúttal Vas és Sopron vm. főisp. † 1367. máj. 1. előtt. ~ Klára 1400. okt. 18. még életben van.; Lökös (Lőrinc) 1349–1359. 1352–1355. székely ispán 1352–1359. kir. főpohárnok- és asztalnokmester; László 1364.; Bertalan 1342–1352. 1342. Somogy vm. főisp. 1351–1352. főpohárnok; Miklós mester 1391–1395. 1397. néhai; Bertalan mester 1367–1380. 1393. aug. 5. néhai; László 1393–1417. 1403. macsói bán 1410–1417 macsói bán; 1410–1412. Bodrog, 1411–1413. Valkó vm. főisp. 1419. III. 17. néhai; Imre 1393–1417. 1410–1417. macsói bán 1410–1412. Bodrog, 1411–1413. Valkó vm. főisp.; Márta 1426–1442. ~ Frangepán Miklós; János 1407–1424.; István 1407–1430. 1429–1430. macsói bán, Baranya vm. főisp.; Miklós 1434–1477. 1438. macsói bán 1441–42. erdélyi vajda, macsói bán, Temes vm. főisp. ; székely ispán 1444. erdélyi vajda, Somogy és Verőce vm. főisp. 1445–1447. orsz. főkapitány, erd. vajda, macsói bán 1448. Thelchak ör. ispánja, macsói bán, Baranya vm. főisp. 1448–1452. erd. vajda, macsói bán. 1452–1454. erd. vajda, macsói bán, Bodrog vm. főisp. 1455–1456. erd. vajda, macsói bán, Somogy vm. főisp. 1457–1459. erd. vajda, szlavon és macsói bán 1460. erd. vajda, szlavon és macsói bán, Somogy vm. főisp. 1461–1465. erd. vajda, szlavon és macsói bán 1465–1471. Thelchak ör. isp., Ozora ura, macsói bán 1471–1477. Bosznia királya, macsói bán 1. ~ Rozgonyi István leánya: Margit 2. ~ Felsőlendvai Széchy János leánya: Dorottya.; 1-től: Katalin 1448–1476. ~ Maróthi László fia: Lajos; Fruzsina (Eufrosina) 1458–1489. ~ Garai László nádor fia: Jób.; Jeronima (Hieronima) 1458–1461.; Orsolya 1458–1476. † 1504. aug. 19. előtt ~ Perényi István; 2-tól: István 1459–1461. †; Bernát 1460–1461. †; Lőrinc 1460–1524. Bosznia hercege 1477–1492. macsói bán 1511–1513. nándorfehérvári bán 1518–1524. országbíró † 1524. V. 23. – VI. 15. között. 1. ~ Dengelegi Pongrácz Mátyás leánya: Katalin 2. ~ Bakóczai (de Bakowcza) Magdolna 1525–1527. 2. férje: Csulai Móré László 1525. kir. főétekfogómester.
REISZIG EDE.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT