Az új német címertan.
Az új német címertan.
A Német Birodalom új címertana nem annyira a köztestületek címereinek széles körben való elterjedését szorgalmazza, mert az ilyen címerek mindenkor megfelelő használatban voltak, hanem a német családok és polgárok címereit, amelyek már letűnni, megsemmisülni látszottak, tölti meg újszerű életerővel, tervszerűen előmozdítva gyakorlati jelentőségüket.
Ma a Német Birodalomban minden teljesjogú polgárnak lehet címere (általános címerképesség); azok, akiknek nincs címerük, szabadon szerezhetnek (korlátlan címerszerzés), de más erősebb jogának sérelme nélkül (erősebb jog tilalma).*
Bauer K. F.: Bürgerwappen (Frankfurt a. M. 1935.) 62. l.; Hussmann H.: Deutsche Wappenkunst (Leipzig, 1942.) 59. l.
Az általános címerképesség minden teljesjogú – birodalmi polgárjoggal (Reichsbürgerrecht) rendelkező – németet illet meg. A dogmatikus heraldika* a nemeseknek és a polgároknak különböző jogalapú címerképességét ismeri: a nemesek saját jogon (ipso iure), a polgárok külön államfői adomány (privilegium) alapján rendelkezhettek címerekkel; az alsórendűek pedig a címerképességből teljesen ki voltak zárva. Az általános címerképesség elve alapján ma minden teljesjogú német polgár saját jogán élhet címerrel.
Dogmatikus heraldika a XIX. század második felében hg. Hohenlohe–Waldenburg, Hefner O. T. és Mayerfelsi Mayer C. által kialakított történeti és elméleti jellegű irányzat, amely alapját képezi az új, gyakorlatias német címertannak (Wappenwesen), de sokszor szembe is kerül vele.
A korlátlan címerszerzés szerint az a teljesjogú német, akinek nincs öröklött családi címere, szabadon vehet fel újszerkesztésűt és azt használhatja. Ez a szabály voltaképen a dogmatikus heraldikában ismert önjogú címerszerzésnek korlátlan kiterjesztése, szemben az államfői adomány kizárólagosságának rendszerével.
Az erősebb jog tilalma a korlátlan címerszerzésre vonatkozik; ennek értelmében nem lehet oly címer a szerzés tárgya, amelynek használatbavételével valaki másnak huzamosabb idő óta gyakorolt személységi jogát: a címeréhez való kizárólagos jogosultságát sértené. Ily jogsértő ellen a jogi védelem lehetősége ma is biztosítva van. Erősebb jognak nemcsak az államfői adomány tekinthető, hanem a korábbi önjogú szerzés és huzamosabb állandó használat.
A mai német címertan első két alapvető szabálya: az általános címerképesség és a korlátlan címerszerzés az ú. n. népi heraldikát kelti életre. Végleg és maradéktalanul elválasztja a címer fogalmát a nemesség fogalmától, megdöntve a dogmatikus heraldikának a főleg nemesi címerekre épített rendszerét, amelyben a központi erő a koronás uralkodó adománya. A német nép saját jogán rendelkezik az általános címerképességgel és a korlátlan címerszerzéssel; az újszerkesztésű német címerek pedig kifejezetten polgári és sohasem nemesi címerek.* Öntudatosan vallja a mai német heraldika, hogy a címer nem bizonyít nemességet és nem is nemesi kiváltság, hanem az bármely teljesjogú polgárt megillet.
Bauer: I. m. 66. l.; Hussmann: I. m. 62. l.
Az új német címerek polgári jellege külsőleg is kifejezésre jut a zárt sisak (Stechhelm) és a tekercs (Wulst) alkalmazásával.* Új címerben nyílt vagy rostos sisak nem fordulhat elő, mert ez a nemesi címereket illeti meg, hanem csak zárt, mint – a mai német címertanban is, akár a dogmatikusban – kifejezetten polgári sisak. A sisakon elkerülendő mindenfajta korona használata, nemcsak a különböző rangkoronák heraldikátlan felillesztése, hanem a levélkoronáké is. Bár a sisakkorona, akár a tekercs, csak a sisakdísz felillesztésének és megrögzítésének eltakarására szolgál, mégis az újszerkesztésű német címerek sisakjaira a polgári jellegű tekercs helyezendő.
Galbreath D. L.: Handbüchlein der Heraldik (Lausanne, 1930.) 134. l.; Bauer: I. m. 42. l.; Hussmann: I. m. 36. s köv. l.
A mai Német Birodalom címertanának legérdekesebb szabályai egy újszerű és sajátos címerfogalom: az egyéni címer (persönliches Wappen) körül tömörülnek.* Az egyéni címerek kialakulása bizonyos individuális, egyénies törekvések eredménye; a heraldikai egyéniesség a címertulajdonost címerével nemcsak mint egy családbatartózót akarja megkülönböztetni más családok tagjaitól, hanem a saját családján belül, mint önálló, individuális egyént a többitől.* Ezt a megkülönböztetést a családi címerek differenciálásával éri el az új német címertan, megalkotva 37az egyéni címereket, amelyekre ma áttevődik a dogmatikus heraldikában a családi címereken nyugvó súlypont.
Galbreath: I. m., 193. l.; Hussmann: I. m., 54. s 60. l.
Galbreath: I. m. 193. l.
Az egyéni címerek kialakításában hatalmas, vezető szerepe van a sisakdíszes sisaknak. A teljes német címerekben nélkülözhetetlenségét és a címerpajzzsal való egyenrangúságát mutatja ottani szakneve: címerfelsőrész (Oberwappen). A mai német címertanban a teljes címer két lényeges alkatrészének: a pajzsnak és a sisakdísznek más és más, egymástól különböző szerepe van: a pajzs a családi jelképet (Familiensymbol) foglalja magában, a sisakdísz pedig a személységi jegy (Persőnlichkeitszeichen) hordozója.*
Hussmann: I. m. 16. l.
A személységi jegy a családi címerek differenciálója, azaz az egyéni címerek kialakítója. Lényegben címertörés; a dogmatikus heraldikában ismert törési módozatok legnémetebbje: a sisakdísz megváltoztatása. De míg a családi címereken alapuló dogmatikus heraldikában a címertörést az egyes nemzetségeken belül az abból származó fiatalabb ágak és különböző családok alkalmazták címerükben, addig az egyéni címereket kialakító mai német címertanban a címertörésnek ez a formája az egyes családtagoknak, egyéneknek a családon belüli megkülönböztetését szolgálja.
Észszerűtlen volna az új német címertan szerint az, ha a címerszerző ős címerét minden azonosnevű, közvetlen leszármazó változatlanul használná, mert a család legelső, teljes és töretlen címere: a törzscímer (Stammwappen) csak mint családi vagy törzsi, de nem mint egyéni jelkép használható.* Szükséges az, hogy az egyes családtagok címerüket a személységi jeggyel törjék, egyéni címerré téve azt, mert ellenkező esetben a törzscímert hordanák sajátjukként.
Hussmann: I. m. 60. l.
Az egyéni címer megalkotásánál a törzscímer adja meg az alapot. A címerpajzs a családi jelképet foglalva magában, változatlanul megmarad a nemzedékek rendjén minden családtagnál; viszont a sisakdísz – személységi jegy lévén – minden címertulajdonosnál változik, a törzscímerből kialakítva az egyéni címert.
Minden újszerkesztésű német címernek lehetőleg beszélőnek (redende Wappen) kell lennie, vagy a névjelvény (Namenszeichen), vagy a hivatásjelvény (Berufszeichen) segítségével.* A név állandó a családban, annak bármely tagjánál, tehát az az okszerű, ha a pajzs a névjelvény magábafoglalásával, a sisakdísz pedig a hivatásjelvény feltüntetésével beszél. Mert a pajzsalak – a családi jelkép – ha egyben névjelvény is, a nemzedékek rendjén a minden családtagnál változatlan családi nevet beszéli el; a különböző családtagok egyéni címereit kialakító sisakdísz pedig, ha egyben a hivatásjelvény is, az egyénenként szükségképen változó személységi jeggyel inkább tüntetheti a címertulajdonos hivatását (állását vagy foglalkozását) fel.
Bauer: I. m. 24. s köv. l.
A sisakdísz kettős szerepéből: a személységi jegy és hivatásjelvény hordozásából következik az új német címertannak további újszerű intézménye: a kiskorúság feltüntetése a címerfelsőrészben. Teljes címert: pajzsot és sisakdíszes sisakot ugyanis csak nagykorú német polgár használhat, kiskorúak csak a családi pajzsot, de nem az egész címerfelsőrészt; fiúgyermekek oromdísz nélküli sisakot, a leányok a családiszíneket viselő, tekercs-szerű pártát (Jungfernkranz) tehetnek pajzsukra.* A német magánjog szerint nagykorúság a 21. életév betöltésével következik be, nőknél előbb is a házasságkötéssel. Ezért a férfiak, túlhaladva a 21. évükön, a pajzson nyugvó dísztelen sisakra személységi jegyüket hordozó sisakdíszt illeszthetnek; a nők pedig házasságkötésük után, illetve nagykorúságukkal a párta helyébe sisakdíszes sisakot helyeznek pajzsukra és teljes egyéni címert használhatnak, férjük címerével egyesíthetve azt.
Hussmann: I. m. 54. l.
A dogmatikus heraldika is ismeri a női nem feltüntetését, a nők címerét gyakran sisak és ennek dísze nélkül ábrázolva, sőt a rombusz-alakú pajzsban külön női pajzsformát (Rauten- oder Damenschild) teremtett meg, tekintettel arra, hogy a nők sem harcban, sem tornában nem vehettek részt. Az új német címertan a sisaktól és ennek díszétől csak kiskorúságuk alatt fosztja meg a nőket, helyette a nőiesebb pártát téve pajzsuk felé, de nagykorúság után nekik is teljes címert ad, elismerve mintegy a férfiakkal való egyenjogúságukat. Viszont a kiskorúság alatt a férfiaknak sem engedi meg a teljes címer használatát, csak a pajzsét és ezen a dísztelen sisakét. Ugyanis a kiskorúaknak hivatásuk (állásuk vagy foglalkozásuk) nincs, ezért a hivatásjelvényt is feltüntető sisakdíszt, beszélő személységi jegyet csak nagykorú polgárok viselhetnek.
Az új német címertannak népi jellegét az egyéni címerek kialakításában legtökéletesebben az ősi róvásjegyek pajzsbaillesztése valósítja meg, oly jellegzetes népi címerképet nyerve ezzel a Német Birodalom heraldikája, amely kiválóan alkalmas a címerek egyéniesítésére.*
Bauer: I. m. 9. l.; Hussmann: I. m. 56. l.
A róvás (Runnen, Kerbmarke) kezdetben bizonyos – a germán népeknél ismert – üdvös fogalmak vésett jegye (Heilszeichen);* a német családok ősi jelvényévé csak későbben vált, amikor a már szövevényesebb, de alapszerkezetében egy vagy több üdvös, szerencsés fogalmi jegy összefűzéséből (Bnderung) – és sohasem betűkombinációból – álló róvásjegy egy bizonyos családon belül állandó és huzamos használatba került. Az egyes családtagok pedig ehhez az állandó alapszerkezetű családi jelhez – önmaguk megkülönböztetésére – további vonalakat, egyéni róvásrészeket kapcsoltak.
Bauer: I. m. 9. s köv. l.
Lényegében a címerrel nem rendelkező polgári és paraszt házaknál ezek a róvásjegyek (Haus- und Hofmarken) olyan szerepet töltöttek be, mint a nemes családoknál a címeres pecsét: aláírásként vagy kézjegyként használták. A XV. században az írni, olvasni tudás általánossága véget vetett elterjedésüknek és alkalmazásuknak, átadva szerepüket a betűegyesítésekből keletkezett monogrammoknak.
A XIII. századtól a családi róvásjegyek címerpajzsba illesztve is előfordulnak, a pajzst előbb még 38öntudatlanul, mintegy keretként használva. De később az ilyen róváskeret fölé heraldikai sisakot is tettek; a hosszú és változatlan használattal egyenesen családi címerré képezve, számos polgári címer keletkezett ily módon Németországban. Míg a dogmatikus heraldika inkább betűket vagy monogrammokat alkalmazott pajzsalakként a mesteralakok (Heroldsbilder) és természetes képek (gemeine Figuren) sokféleségén kívül, a mai német címertan a pajzsalak megszerkesztésénél az ősi germán róvásjegyeket helyezi előtérbe, nemcsak a betűk és monogrammok mellőzésével, hanem a mesteralakok és természetes képek hátrányára is.
Sok új, az utóbbi tíz évben keletkezett német polgári címerben található az ősi róvásjegy, mint az egyéni címerek kialakításának szép és észszerű lehetősége; különösen ott, ahol a család, bár öröklött címerrel nem is rendelkezik, de régi róvását még ismeri. Akár a pajzsban a családi róvásjegy, a sisakon pedig ennek az egyéni róvásvonallal toldott alakja lehet valamilyen segédsisakdíszen, akár az egyéni róvásjegy pusztán pajzscímerként használva a sisakdísz mellőzésével, akár valami egyéb sisakdísz nyugodhat – személységi jegyként – a családi róvásjegyet tartalmazó pajzs sisakján.
Az élő heraldika korában a címerszerző minden teremtményt, amit látni vagy kigondolni, minden használati tárgyat, amit hordani vagy alkotni képes volt, címerébe helyezett, megörökítve azzal a maga korát és életét. Az új címerek szerkesztésénél ennek lehetőségét kizárja a címerábrázolásnak az az alapvető szabálya, hogy a mai címereknek – a modern kivitel ellenére is – régieseknek kell lenniök. A régies hatás jól megválasztott címerképpel érhető el, amelynek felkutatásában észszerűtlen a középkor letűnt, ódon dolgaihoz fordulni, heraldikátlan a XX. század mai nagy vívmányait alkalmazni; leghelyesebb az ősi, de modern kivitelben ábrázolható róvásjegyet megőrizni az enyészettől a család és az utódok részére, pajzsba zárva és sisakra téve címerképként.*
Hupp O.: Wie reden die Wappen? (Münchener Kalender, 1936.) 15. l.
Az újszerkesztésű német polgári címerek a címertörténet legnemesebb korának: az élő heraldikának tiszta gót (hochgotisch) stílusát követik.* Az új német címerábrázolás főbb szabályai lényegében azonosak is a XV. század címerstílusának szabályaival. A címeralkatrészek aránya ez: pajzs 5, sisak 4, oromdísz 6 egységnyi. A címermázok a négy főszínből (vörös, kék, fekete, zöld,) és a két fémből (arany, ezüst) állnak. Szigorúan követendő a címermázok szabálya (színre-fém, fémre-szín), azzal, hogy egy címerben lehetőleg egy szín és egy fém alkalmaztassék. Egy pajzsban több címeres pajzs egyesítése és ezáltal heraldikai képtáblák szerkesztése szigorúan kerülendő; egy címeres pajzsra egy – oromdíszes – sisak helyezhető. A természetes képek is karakterizáltak és heraldikailag stilizáltak, sohasem szabad azokat élethű színekkel festve, perspektivikusan, térérzékeltetéssel ábrázolni. A Német Birodalom címerábrázolása a nemzeti sajátosságokat öntudatosan fejleszti tehát tovább, az újszerkesztésű polgári címerekben felélesztve a klasszkius gót stílust.
Bauer: I. m. 64. l.; Hussmann: I. m. 15. l.
A címer fogalma az új német címertanban a következőképen határozható meg:
Címer a heraldika szabályai szerint szerzett, szerkesztett és alkalmazott fegyverekből álló törzsi, családi, illetve egyéni színes jelkép.
A címer lényegben fegyver*: címerképes pajzs és oromdíszes sisak, a címertan jogi, elméleti és gyakorlati szabályai szerint szerezve, szerkesztve és alkalmazva. Törzsi, családi, illetve egyéni jelkép a címer,* mert a rokonság, család és egyén címerei – az új német heraldika elsőrendű tárgyai – a német polgárság vérségi kötelékeinek, hovátartozásának és származásának, valamint egyéniségének jelképezését célozza. Színes jelkép a címer, mert elképzelhetetlen szín (Wappenfarbe) nélkül; a legprimitivebb – puszta tarpajzsból álló – formája is, ha nem is tartalmaz címerképet, de színezve van.*
Galbreath: I. m. 15. l.; Bauer: I. m. 8. l.; Hussmann: I. m. 7. l.: Wappen heisst Waffen.
Bauer: I. m. 62. l.; Hussmann: I. m. 59. l.: Das Wappen ist das Sippen- und Persönlichkeitszeichen.
Philippi: Wappen (Dortmund, 1922.) 25. l: Es gibt wohl viele Wappen ohne Bilder, aber keine Wappen ohne Farbe; Galbreath: I. m. 13. s köv. l.; Hussmann: I. m. 59. l.
A Német Birodalom népi, egyénies és nemzeti jellegű címertana ennek a példás heraldikai érzékkel rendelkező, nagy népnek utóbbi tíz évi címergyakorlatát rögzíti újszerű, gyakran meglepő, szinte forradalmi szabályokba. Új címertanával és újszerkesztésű címerek sokaságával bizonyságot tett a fiatal és haladó szellemű németség amellett, hogy az új Európában sem elavult, letűnt intézmény a címer.
BUZA ZOLTÁN.
