Gál Györgyi: Budapest templomainak címeres emlékei. (A Pázmány Péter-Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai. 19. s…
Gál Györgyi: Budapest templomainak címeres emlékei. (A Pázmány Péter-Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai. 19. sz. Oklevél- és címertani tanszék). Budapest, 1940. 8o 52 l., 23 címerképpel.
Folyóiratunk előző füzetében (1940. évf. 97. l.) Végh Gyula Régi címeres emlékek Kőszegen c. értekezésének ismertetése kapcsán rámutattunk arra, hogy szemben az írott és ezekkel összefüggésben levő forrásokból származó heraldikai anyag gazdag publikációival, a különféle tárgyakon, kivált templomokban, kolostorokban található faragásos és festett címeres emlékeink máig is nagy területeken kiaknázatlanok, s ezért már akkor örvendetes tényként emeltük ki, hogy újabban ezekre is egyre nagyobb figyelem irányul, mint ezt Gál Györgyinek Budapest templomainak felkutatott címeres emlékeit leíró e munkája is tanúsítja. Noha, mint maga is előrebocsátja, heraldikai szempontból szemléltetőbb lett volna a különböző helyeken különböző időkből való címereket korok szerint osztályozni, minthogy azonban ez anyaga áttekinthetőségének a rovására ment volna, azt a módszert választotta, mely szerint az egyes templomokat sorra vette. Ez az eljárása azért is helyén való és indokolt, mert művében nemcsak magukat a címereket mutatja be, hanem az egyes templomok építési idejének és történetük fontosabb mozzanatainak vázolása mellett a kapcsolatos műemlékeket és általában azokat a tárgyakat, valamint templomrészeket is leírja, amelyeken, illetve amelyek környezetébe illeszkedve a művében előadott címerek előfordulnak. Nem mélyed címertani magyarázatokba; inkább arra törekszik, hogy a címeres emlékeket az imént említett keretekbe foglalja és ezáltal egységes képeket rajzoljon meg, amivel a műtörténetnek is szolgálatot tesz. Súlyt helyez a címerek tulajdonosainak a megállapítására és nem egy esetben sikeresen oldja meg azt a nem könnyű feladatot, hogy pusztán a címerkép alapján kideríti annak viselőjét. Címermagyarázatai mindenesetre teljesebbekké váltak volna, ha kivált az ismeretlenebb családok címereinek az eredetét is vizsgálata tárgyává teszi (például a Preradovics-család a tabáni gör. kel. templom külső falába beépített sírkövön látható címerét 1722-ben kapta; a Petőfi-téri gör. kel. templomban Grabovszky Atanáz az 1824-iki síremlékén levőt 1823-ban; 43ugyanott az 1800-ban elhalt Nákó Dogrin Kristóf a síremlékét díszítő címert a részére 1782-ben adományozott armálissal kapta adományba; Moska Naum pedig, aki 1797-ben húnyt el, 1782-ben). Így könnyebben és biztosabban határozhatta volna meg a tökéletesen ki nem vehető címeralakokat (pl. a Nákó-címerben a fél sasszárnynak nézett címeralak a Kir. Könyvekben található címerkép és leírás szerint bőségszarú, a pajzsfőben a három edényféle gyapot-dió, a sisak dísz oroszlánja is nem edényfélét, hanem gyapot ágat tart). Ez azonban művének kétségkívül korlátok közé szorított terjedelmét tetemesen megnövelte volna, s hiánya nem kisebbíti azt az elismerést, mely a szerzőt nagy szorgalommal, gonddal és fáradságot nem kímélő utánjárással végzett munkájáért megilleti. Különös érdeme, hogy a székesfővárosunk templomaiban fellelhető és eddig csak szórványosan figyelemre méltatott címereket egybefoglalva nyújtja.
Bevezetőül általános tájékoztatást ad a templomépítés keletkezéséről, a templom belsejének díszítéséről képekkel, címerekkel stb. és a templomban való temetkezés elterjedéséről. A címeres emlékek ismertetését a budai templomokon kezdi. Hosszasabban időzik a Koronázó Mátyás-templomnál, majd sorjában végigmegy a domonkosok templomán, a Szent István-kápolnán, a krisztinavárosi, a Szent Anna plébánia-templomokon, a Szent Erzsébet apácarend templomán, a kapucinusrendi plébániatemplomon; utána a tabáni gör. keleti (szerb) templom külső falában elhelyezett síremlékek címereit tárgyalja. A pesti oldalon levő templomok közül először a belvárosi főplébánia-templomban található címereket írja le, azután a Ferenciek templomában levőket, továbbá a Petőfi-téri (macedon) és a váci utcai (szerb) gör. keleti templomok falába illesztett sírköveken láthatókat. A továbbiakban jobbára az újabb építésű templomoknak természetesen szintén újabb időben készített címerábrázolásait ismerteti: Szent István-bazilika, Lőportár-dűlői (Boldog Margit) templom, Teréz-, Erzsébet-, József-, Ferencvárosi plébánia-templomok, Rózsák-terén levő gör. kath. templom, Örökimádás-, Magyarok Nagyasszonya-, Emlékezet-, Törökőri (Kis Teréz), Szent Imre hg.-úti, Karmelita-, Regnum Marianum-templom, a Hazatérés temploma, margitszigeti, jáki kápolnák, Biblia-utcai evang. templom, végül a Szt. Család, Szt. Mihály és a domonkos-rendi plébánia-templomok következnek.
A szerző a lehető legnagyobb teljességre törekedett. Csak ott, ahol nem lehetett valamely címerhez hozzáférni, vagy más nehézségek merültek fel, volt kénytelen lemondani a kutatásról. Mellékletképpen öt lapon 23 címerképet is közöl igen jól sikerült fénykép-hasonmásokban a jellegzetesebbek és szebb kivitelűek közül. A pontos névmutató jó szolgálatot tesz a heraldikával foglalkozók számára. Művének tudományos szempontokon túl gyakorlati jelentősége is van: a székesfőváros műemlékeinek a nagyközönséggel és idegenekkel való megismertetésére szolgáló kalauzhoz hasznos kiegészítést nyújt s ennek összeállításánál annál kevésbbé mellőzhető, minthogy a templomokban előforduló faragott, vagy festett címerek rendszerint szembeötlők és a látogatók elég széles rétegeiben keltenek érdeklődést.
Cz. A.
