A NAGYJESZENI JESZENSZKY-CSALÁD XIII–XVI. SZÁZADBELI LESZÁRMAZÁSA.
32A NAGYJESZENI JESZENSZKY-CSALÁD XIII–XVI. SZÁZADBELI LESZÁRMAZÁSA.
A Nagyjeszeni Jeszenszky-család egyike hazánk legelterjedtebb családjainak. Már úgyszólván nem is család, hanem nemzetség, mert nemcsak hogy a körülbelül négyszáz lelket számláló turócmegyei Nagyjeszennek majdnem minden lakosa családbeli, de azonkívül alig van az ország vármegye, vagy nagyobb város, melybe onnan közülük valaki el nem származott volna.
Megyei és városi monografiáink és különféle családtörténeti kiadványok* ismertetik ugyan a család leszármazását, de ezeknek szerzői, néhány későbbi kiegészítéstől eltekintve, csupán Nagy Iván közismert munkájában* foglaltaknak átvételére szorítkoznak. Csakhogy Nagy Iván adatait nem eredeti kútfőkből, hanem részint XVIII. századbeli írók (Sinapius, Bél, Lehoczky) műveiből, részint családi közlésből merítette. Hogy ezek az adatok mennyire nem megbízhatók, az az alábbiakból fog kitünni.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Főrangú családok, I. 349. l. – Daróczy Z.: M. Nemesi Évkönyv, 1927/8. évf. 149. l. – Lendvai M: Temes vm. nemes családjai, III. 8. l. – Orosz J.: Hevesmegye nemes családai, 130. l. – Turul, 1910. 45. l., és még mások.
Magyarország családai, V 336. l. és Pk. 295. l.
Ugyanis szerinte a Nagyjeszeniek «első törzse Temérdek András a XII. (!) században élt és bírta a turócmegyei Jeszen földet. Fia Mágya (ki Samuel vir nobilis-nek is neveztetik) számos érdemeiért, melyeket ő és egyik fia Mihály (comes) IV. Béla, V. István és IV. László király alatt ez utóbbi királytól 1271-ben (!) a jeszeni földre örökös adománylevelet nyert.» A továbbiakban még elmondja, hogy a család, melyet kezdetben jeszeni Mágyának neveztek, a XIV. század elején (!) felvette a Nagyjeszeni Jeszenszky nevet, továbbá, hogy Mágyának egyik fia, Mihály comes, különféle hadjáratban vett részt és a morvamezei csatában halálos sebet kapott, ezért és testvérei érdemeiért Kún László 1281-ben előbbi adományát megerősítette, a család pedig ezt a két oklevelet az 1391. évi oklevélvizsgálat alkalmával Bebek Imre országbíró előtt felmutatta.
Lássuk már most, mit mond mindezzel szemben Turóc megye középkori családtörténetének leghitelesebb forrása: a Turóci Registrum. Ebből megtudjuk, hogy Temérdek András, kit a Registrum Járdáni Andrásnak nevez, nem a XII., hanem a XIII. században élt és hogy nem Jeszent, de Járdánt kapta adományba, melynek birtokában őt IV. Béla király 1255-ben megerősítette.* Ugyancsak a Registrum tanusága szerint Jeszent Madya fiai kapták 1274-ben (nem 1271-ben); őt kell tehát a Nagyjeszeniek első ismert ősének tekinteni.* Nevét a Registrum eredeti szövegének egy javítás olvashatatlanná teszi ugyan, de IV. László és III. András királynak nem sokkal az adomány kelte után kiadott okleveléből* kétségtelenül megállapítható, hogy Madya volt a neve, melyet valószínűleg Magyának, vagy Mágyának ejtettek.* I. Ferdinánd király 1563. évi címerújító oklevelében* Magia, hg. Esterházy Pál nádor 1700. évi adománylevelében* pedig Magya alakban találkozunk vele. Rejtély marad, hogy Nagy Iván honnan vette a «Samuel vir nobilis»-t, mert annak okleveleinkben sehol 33sincs nyoma. Épp oly tévedés, hogy Madya Temérdek András fia volt, és hogy a Nagyjeszeniek, akiket addig, szerinte, Jeszeni Mágyának neveztek, a XIV. (!) század elején vették fel a Jeszenszky nevet. Ez a családnév a XV. század végén jelenik meg először.*
Horváth Sándor: A Liptói és Turóci Registrum, 68. §. Super possessione Jardan. Turul, 1915. évf. 58. l.
T. R. 3. §. Super possessione Jezen.
Mindkettőnek eredetije a Nj. Jeszenszky-családnál Nagyjeszenben. Kiadva Hazai Okmánytár VI. 321. és 398. l.
1367: Madyalfa = magyalfa (ilex). Szamota–Zolnai: M Oklevél-Szótár.
Hg. Esterházy Pál nádor díszes, könyvalakú átiratában Nagyjeszenben.
Eredetije ugyanott.
Turul, 1936. évf. 80.l.
A Nagyjeszeniek 1274. évi adománylevele sem eredetiben, sem másolatban nem maradt ránk;* a Registrum szűkszavú feljegyzése pedig nem ad felvilágosítást az adományozás körülményeiről. Egy szóval sem említi az adományosoknak állítólag még IV. Béla király idejében szerzett érdemeit, vagy azt, hogy közülök Mihály «comes» lett volna és hogy a morvamezei ütközetben halálos sebet kapott. Mindezt csupán a közel három évszázaddal később kiállított címerújító diplomában olvashatjuk. A Registrum pusztán annyit mond, hogy Madya fiai: Mihály, Péter és Iván «pro eorum fidelitatibus» kapták Jeszent, melyet aztán egy évszázad mulva Nagyjeszennek neveztek el,* sőt okleveleinkben még Jeszenfalwa,* Ujjessen* és altera Gessen* néven is előfordul. Az állítólagos 1281. évi oklevél pedig, melyet a Registrumban hiába keresünk, a valóságban aligha létezett. Mert ha lett volna a családnak ilyen, őt birtokában megerősítő oklevele, bizonyára nem mulasztotta volna el azt 1391-ben a bizottság előtt felmutatni. Igaz, hogy Kún Lászlónak már említett 1287. és III. Andrásnak 1293. évi oklevelét szintén nem találjuk a Registrumban, de mivel ezekben nem birtokadományról, hanem egyszerű határjárásról van szó, még ha azokat esetleg be is mutatták, a bizottság felsorolásukat feleslegesnek tartotta.
Valószínűleg ez is abban a tűzvészben pusztult el, mely 1437-ben Szklabinya várát elhamvasztotta, ahol, mint a turóci konventnek 1488. július 26-án Mátyás királynak tett jelentése mondja: «emulte littere nobilium de Thurocz… concremate extitissent». Eredetije a Kj. Jeszenszky-család Simon-ágánál Kisjeszenben.
Turul, 1936. évf., 77. l.
Turóci kvt., 1475. X. 7. Eredetije Kj. Jeszenszky Dénesnél Nagyszebenben.
Jersová M.: Rod Ivánka, 78. l.
1493. Révay levt. Kisselmecen. Szklabinya, I. 11.
A Nagyjeszniek őse, Madya, az adomány idejében, 1274-ben már aligha lehetett életben, mert különben bizonyára ő magát is az adományosok közt találnók felsorolva. Fiai saját szolgálataikért kapták a turócmegyei Jeszen földjét és akkor nem lehettek többé kiskorúak. Életkorukat 25–30 évnek véve, a XIII. század közepén születhettek. Leszármazóik középkori nemzedékrendjének felderítését nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a család, a fentebbi két oklevelet leszámítva, nem őrzött meg más középkori oklevelet, miért is kizárólagos néhány szomszédbirtokos család levéltári anyagának gyér adataira vagyunk utalva. Ezek szerint: Mihálynak fia Tamás 1347. XII. 4. királyi ember,* ez utóbbinak fia Miklós 1360. X. 21. szintén királyi ember,* 1374. X. 13. választott bíró.* Neje Zaárdi Péternek Chala nevű leánya volt.* – Péternek egyik fia, István 1357-ben szintén fogott bíró, másik fia, Michk 1360. X. 21. birtokos szomszéd.* Ennek fia, János 1391-ben megjelenik Bebek előtt,* 1396. V. 25.* és 1406. IV. 17.* királyi ember. Jánosnak két fiát ismerjük: Bertalant († 1441. előtt) és Pétert, († 1445 előtt.). Bertalan leánya, Veronika, Detrichfalvi Jakabnak, Benedek fiának volt neje.* Péter, kit testi fogyatkozása miatt Sántha Péternek neveztek, Neczpáli Jánosnak Borbála leányát vette nőül;* 1382-ben királyi ember,* 1391-ben ő is megjelent az országbíró előtt.* Zsófia leánya Váraljai Györgyhöz, Jakab fiához ment feleségül.* Madya harmadik fiának, Istvánnak István nevű fia 1360-ban birtokos szomszéd.*
I. Lajos király iktató parancsa. Orsz. Levt.: Justh-cs. levt.
Bebek István országbíró ítéletlevele u. o.
Turóci kvt. Osztálylevél. Eredetije a Kj. Jeszenszky-család Simon-ágánál Kisjeszenben.
Ugyanaz. 1378. III. 22. Leánynegyed. Eredetije a gr. Révay-család kisselmeci levéltárában.
Bebek István országbíró idézett ítéletlevele.
T. R. 3. §.
Turóci kvt.: Neczpáli Imre beiktatása Sabokrep birtokába. – Justh-család levt.
Ugyanannak jelentése u. o.
Ugyanaz 1443. Neczpáli László beiktatását jelenti. U. o.
Ugyanaz, 1378. III. 21. U. o.
Ugyanaz. Iktatás. M. N. Múzeum törzsgyüjt. 1382. év.
T. R. 3. §.
Turóci kvt. 1445. XII. 24. után. Leánynegyed. Eredetije Kj. Jeszenszky Dénesnél Nagyjeszenben.
Bebek István idézett ítélőlevele.
34A felsorolt adatokból az alábbi nemzedékrend alakul ki, mely lényegesen eltér attól, melyet Nagy Iván közöl.
Madya (Magya) 1274 előtt; Mihály 1274. 1293.; Péter 1274. 1293.; István 1274. 1293; Tamás 1347; István 1357; Michk 1360; István 1360; Miklós 1360. 1374. ~ Chala Zaárdi Péter leánya 1378; János 1391. 1406.; Bertalan; Sántha Péter 1382. 1391. ~ Neczpáli Borbála János leánya 1378; Veronika 1441 ~ Detrichfalvi Jakab Benedek fia 1443; Zsófia 1445 ~ Váraljai György Jakab fia
Itt aztán körülbelül egy emberöltőre megszakad a leszármazás fonala s ezt csupán a XV. század végén tudjuk újból felvenni, mert a közbeeső kor szórványos adatai nem illeszthetők be a családfába. Ez időben találjuk Györgyöt* és Pétert,* továbbá Miklós és László testvéreket.* Mivel azonban egyiküknek sincs atyja megnevezve, sőt ők maguk is csak «de Jeszen» előnévvel vannak megjelölve, nem tudjuk, hogy a Nagyjeszeni, vagy a teljesen más eredetű Kisjeszeni családból valók-e? Kivétel egyedül Mihály «Holecz vocatus de Magna Jezen», aki 1441-ben hat jobbágy és egy kúria visszaváltása ügyében jelenik meg a turóci konvent előtt.*
Királyi ember. Zsigmond király iktató parancsa. Jusht-család levt., 1436. VI. 5.
Birtokos szomszéd Révay-levt Kisselmec. Blatnica, I. 7.
«Germani Fratres de possessione Jessen». Turóci kvt. Paraphernalia. 1475. X. 7. Eredetije Kj. Jeszenszky Dénesnél Nagyjeszenben.
Justh-család levt. 1441. XII. 16.
A leszármazás a XV. század végén élő Miklóstól vezethető le a család néhány ágán szakadatlan sorban napjainkig. Miklós több ízben volt Turóc megye alispánja,* okleveleink gyakran említik mint királyi embert,* arbitert* és birtokos szomszédot.* Neje, Dolinai Boócz Veronika, György leánya, 1496. I. 11-én végrendelkezett.* Két fia, György és István 1563-ban már nem él. Gyermekeiket I. Ferdinánd király címerújító oklevele névszerint felsorolja. A XVII. század végéig terjedő leszármazás ezen az ágon a következő:*
Mátyás királynak a turóci konventhez intézett parancsa 1488. VII. 24. a Kj. Jeszenszky-család Simon-ágánál Kisjeszenben. – Turóc megye alispánjának jelentése II. Ulászló királyhoz. 1500. VII. 23. Justh-család levt. – Ugyanannak jelentése Geréb Péter nádorhoz. 1502. VII. 28. U. o.
Turóci kvt. 1522. VI. 1. Iktatás. Eredetije a Kj. Jeszenszky-család Paulovics-ágánál Kisjeszenben.
Ugyanaz. 1495. IV. 30. Jelentés II. Ulászló királyhoz. Révay levt. Kisselmec. Tel. I. 1.
Ugyanaz. 1489. VI. 28. Iktatás. A Kj. Jeszenszky-család Simon-ágánál Kisjeszenben.
Eredetijét nem ismerjük; egy XVIII. századbeli perben hivatkoznak rá.
1575. I. 15. Turóc megyei könyvek. Sedria.
Miklós alispán 1488. 1502. Dolinai Boócz Veronika 1496; István szolgabíró † 1563 előtt; György † 1563 előtt; Dániel alispán; János; Menyhért; Simon; Lőrinc kitől a kihalt sziléziai és ausztriai ág; Boldizsár; János 1621-ben Prágában lefejezik; Gáspár; Péter; István; Miklós; János; György; György; Tamás; János; István kitől a trencsén-, bars-, nógrád- és tolnamegyei, majd bárói ág
Éltek-e ebben a korban Miklós alispánnak itt felsorolt ivadékain kívül még más ágon leszármazó Nagyjeszeniek is, mert nem tudjuk, de nem tartjuk kizártnak, mert a család már a XVII. század fordulóján oly nagy számú volt, hogy aligha lehettek valamennyien Miklós két fiának leszármazói. Hg. Esterházy Pál nádor, amikor a családnak új adomány címén 32 jobbágytelket adományoz az ősi Nagyjeszenben,* közülük csupán 35tizenhármat – Miklós leszármazóit – sorol fel névszerint, a többieket «reliqui praedictae familiae Jeszenszkianae homines» gyüjtő kifejezésbe foglalja. Ez az adománylevél, mely egyúttal IV. László, III. András és I. Ferdinánd idézett okleveleit is átírja, a család érdemeit méltató, bevezető részében a mohácsi ütközetben állítólag elesett Lászlóról is megemlékezik, akit azonban Ferdinánd királynak ehhez az eseményhez oly közeleső korban kiállított, a család szolgálatait szintén felsoroló oklevele nem említ.
Pozsony, 1700. XI. 22. Nagyjeszenben.
Az a leszármazási tábla, melyet Nagy Iván közül és amelyet azután mások tőle változatlanul átvettek, annak a XIX. század elején készült családfának a másolata, melyet Nagyjeszenben őriz a család.* Ennek hibáit Nagy Iván még azzal tetőzte, hogy az azon sehol sem található Temérdek Andrást, Bél és Lehoczky teljesen téves állítása alapján, megtette a Nagyjeszeni Jeszenszky-család ősének.
A szarvasbőrre írt családfa alján: «Scripsit Paulus de N. Y. 1801. 23a Octob.»
Kj. J. L.
