Ila Bálint: A gömöri jobbágyság a XVII–XVIII. században az úrbérrendezésig.
Ila Bálint: A gömöri jobbágyság a XVII–XVIII. században az úrbérrendezésig.
(A Felvidéki Tudományos Társaság kiadványai, I. sorozat, 6. szám, 99 l.)
Gömör vármegye népi, társadalmi, gazdasági fejlődésének alapos ismerője, Ila Bálint ebben a tanulmányában gazdag és legnagyobb részében felhasználatlan levéltári forrásanyag alapján a gömöri parasztság helyzetét mutatja be két mozgalmas évszázad időszakaszán. A választott keret – Gömör megye közigazgatási egység (!) – a jobbágyság alakulásának-fejlődésének keresésében és megrajzolásában kétségtelenül mesterséges elhatározás. Hiszen a megyei hatóság, bár a XVII. század törvényhozása éppen reábízta a jobbágysors egyik mindenkor nagyfontosságú alakítójának, a szabadköltözködésnek szabályozását, és hozzá lehetett fellebbezni az úriszék döntését, gazdálkodásban, életmódban és a társadalmi helyváltoztatás lehetőségeiben nyilvánvalóan nem teremtett lényeges elválasztó különbséget más megyék földjén élő-robotoló parasztrétegek felé. Nem vitás tehát, hogy egy-egy uradalom vagy egy-egy földrajzi táj alkalmasabb és könnyebb áttekintést adó összefoglaló egységnek kínálkoznék. A különféle természeti, történeti és népi összetartozásokat, különféle birtokformákat magábafoglaló, esetleg határaival itt-ott szétszakító megye azonban – különösen, ahol a jobbágysors földrajzi adottságai olyan tarkán váltakoznak egymással, mint Gömörben – sokféle összehasonlítást tesz lehetővé, és így az egy-egy vidéken, uradalomban vagy nemesi kisbirtokon folyó jobbágyélet többiektől elkülönítő egyéni vonásainak meglátását. Ez pedig az egész munka szempontjából tagadhatatlan nyereség a mesterséges elhatárolásból következő esetleges hátrányokkal szemben. Annál is inkább, mert az egyforma fejlődésben kialakult egységek felismerése esetén a megyei határ nem lesz több laza külsőségnél, egyszerű munkakeretnél.
A különféle tájak, gazdasági egységek népi életének, paraszti életformáinak összehasonlító ábrázolásában van Ila tanulmányának is főértéke. Gazdag anyagot hoz ugyanis a nagybirtokra, ahol a gömöri jobbágynép 70%-a élt, a nemesi közép- és kisbirtokokra, ahol a földesúrhoz fűző személyes kapcsolat jobban helyhez köti a lakosságot és ezzel a fejlődés menetében is bizonyos állandóságot teremt. Megvilágítja a síkvidéki földműves falvakat, nyájaikat a hegyi legelőkön járató pásztorok helyzetét, a mezővárosok fölfelétartását, a megye területén találkozó különböző fajok megélhetési módját, anyagi erőgyűjtésük lehetőségeit. Érdekes adatok találhatók benne a lakosság hullámzására, állandó kicserélődésére, amely – mint ismeretes – nemcsak 50a felsőbb rétegek, nemcsak a nemesség sorait frissíti fel új és új erőkkel, hanem a parasztság összetételét is át- meg átalakítja. Láthatjuk továbbá a jobbágyság tagozódását, az átmenetet a jobbágy és zsellér között, valamint a parasztsorból nyíló emelkedés útját-módját. A társadalmi alakulások mögött pedig a XVIII. századra egész valóságában megjelenik a magyarság behozhatatlan népi vesztesége. A jobbágynép látszólag szintelen tömbjében sok a meglepő egyéni és családi sors, s ezeknek megközelítését a források gyakran aránylag jól lehetővé teszik. Felbecsülhetetlen haszna volna a történetírásnak abból, ha a családtörténészek észre tudnák venni egyes családok életfolyásában a jellegzetesen egyéni és egyúttal a közösségbe kapcsoló vonásokat, ezeken túlmenőleg pedig keresnék és meglátnák a családok sorsában jelentkező társadalmi alakulásokat. Pl. az a nagy átcsoportosítás, amely a magyar társadalom különféle rétegeit a XIII–XIV. században felforgatta és a nemesség-parasztság végleges kialakulásához vezetett, teljességgel érthetetlen maradna egyes családok sorsának ismerete nélkül. Természetes tehát, hogy a szélesebbkörű családtörténeti munkákból egészen másként világosodnának meg a népi és társadalmi élet éles fordulatai és lassú, alig kivehető átmenetei egyaránt.
Ila munkája értékes összehasonlítóanyagot szolgáltat mindazoknak, akik Gömör közeli szomszédságában vagy az ország más vidékein akarják megfigyelni a parasztság változatos sorsát, a falvak jobbágy-zsellér népének fejlődését. Igen kívánatos volna, hogyha ez az összehasonlítást lehetővé tevő anyag egyre gazdagodna, ha sok különféle terület jobbágylakosságának életviszonyait hasonló tanulmányok tárnák fel. A Felvidéki Tudományos Társaság Ila könyvének megjelentetésével nemzeti és tudományos szempontból egyaránt fontos feladatot teljesített.
Sinkovics István.
